Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1940

magát kereste, hanem népéért küzdött. Mindenki érezte, mindenki tudta ezt. Ezért tudta átalakítani alig két év alatt az egész nemzetet. De azért is, mert volt gondolata, tudott célt adni, új tartalmat régi keretekbe, megfogalmazta az új magyar életideált és a nemzetnevelő tervszerű cselekvésével bele is véste azt a lelkekbe. A szent cél vezette: »A jövőért nem lelkesedni kell: arra rá kell nevelni a nemzetet.« A nemzetóért való rajongás adta szemének a próféták jövőbelátását is. 1939. júliusában megjelent közöttünk sokat lemosolygott cserkészruhájában a szentendrei Vizivezető Táborban és az idők vajúdásáról beszélgetett velünk. Megmondott előre mindent, szinte egészen pontosan, ami azóta történt. Aggódva beszélt a magyar jövőről. S most, abban a tragikus percben önmagát nem kimélő nemzetszeretete túlságosan sötéten láttatta vele azt, s a meggyengült test nem bírta követni tovább a lélek szárnyalását. Talán ezért kellett halálba dermednie az ajaknak, amely annyiszor tüzelt a szebb jövő felé, és lezárulnia örökre a szemnek, mely messzire látott. »Ki érti Isten titkos terveit...?« Hiszem, hogy csalódott. Mert ti, akikben a magyar jövő letéteményeseit látta, akiktől a folytatást remélte, megértitek a fényt, melyet maga után hagyott. E fény a kötelesség fénye. > Kötelességet keresek!« — ez volt a jelszava. És nem lehet más egyetlen magyaré sem, egyetlen fiatal léleké sem, aki nem akar félember lenni és nemzete számára teher. Kötelességet keress! Hittel, fanatikusan! Mindenben, mindenütt! Egyre jobban, egyre igazabban szolgáld a hazát! Kötelességet keress! Mert csak így leszel alkotó magyar, csak így tudsz járni a Teleki Pálok nyomdokain és csak így nem leszel néped árulója! Ezt kéri tő!ed, aki életében mindent a hazának adott, halálában meg egészen odaadta magát. Dr. Pálos Ferenc. 8