Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1940

Ami pedig a módszer kérdését illeti, az végtelenül fontos. Mert hiszen a világnézeti nevelésnél olyan átformálandó anyaggal állunk szemben, amely épp lelki alkatánál, helyesebben koránál fogva érvényesülési lehetőségei kereső nagy szabadságvágya miatt szeret lehányni magáról minden fékező kísérletet, hiszen benne a vágyak, az érzékek és a kíváncsiság még szinte töretlen erővel működnek. Pedig a keresztény világnézet alapjának, az evangéliumnak, kétségtelenül vannak kemény részei. Ha az evangélium — mint Pascal megjegyzi — csak geometriai szabályok összesége lenne, nem akadna ember, aki perbe szállna vele. De az evangélium nem geometria, hanem az ember egyéni életébe beleszóló hatalom. Erkölcstana ugyanis oh

ran világszemléletet és életmódot követel, amely természetünk léptennyomon feltörni akaró törekvéseinek megfékezését, tehát önlegyőzést, áldozatot kíván. Ettől pedig az emberek nagy többsége gyáván visszariad. Éppen ezért hibát követünk el^ ha ifjainknak a keresztény hit és világnézetnek csupán negativ, tiltó törvényeit mutatjuk be. Ezzel ugyanis azt a felfogást támasztjuk bennük, mint,ha a keresztény élet törvényei csak tilalom és korlát volnának,| amelyek akadályozzák az emberi egyéniség kifejlődését. Krisztus pedig nem azért jött, hogy gúzsba kösse szabadságunkat, vagy hogy rendőri szabályokat írjon elő. Az említett eljárási mód mellett fejlődnek ki a Renan-féle szkeptikus lelkek, akik nagybkosan megállapítják, hogy »Az igazság talán szomorú . És még szerencse, ha gyávaságukhoz nem keresnek olyan magyarázatot, mint André Gide, aki szerint az igazság már csakis szomorú. A «csakis szomorú igazság« pedig odasodorja, hogy a fáradozást magunk meglopásának, az önlegyőzést önmagunk kisebbítésének meri hirdetni és telekürtöli a világot szomorúan gyáva és önsírját ásó életének önigazolásul kiagyalt elveivel, hogy »a bukás gazdagít, és meg kell ízlelni minden örömet, meg kell érinteni a zongora minden billentyűjét, inni kell minden forrásból... nincs különbség egészséges és tiltott örömök között... minden jó, minden egészséges ... sohasem lehet eléggé kiszélesíteni a tapasztalatot... és dicsőség annak, aki mindent tapasztalt, még a rosszat is.« Az elméjét józanul használni tudó ember előtt azonban első pillanatra megdőlnek ezek a szofizmák,, mert látja az áldozat értékét. Az áldozat ugyanis nem kisebbedést, de egyenesen gazdagodást jelent. A szobrász vésőt és kalapácsot használ, töri, zúzza a márványtömböt, hogy kicsalja az abban rejlő szépséget és formát. Az ember is csak így tud magából harmonikus egyéniséget előteremteni. Ez a munka azonban [nagy akaratot, erős elszánást és sok küzdelmet kíván. A nevelők feladata, hogy mindezt vonzóvá tegyék. Éppen ezért ismételten hangoztatjuk, hogy ne állítsuk fiaink elé a keresztény élet tiltó törvényeit tisztán a maguk kategorikus ridegségükben oda, hanem mulassuk meg a bennük rejlő szépséget is. Ezzel nem a tanítás következményeinek eltitkolását hirdetjük, mert 28