Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1940

rekről is. így azután Sárosy Etele az ő tanítványainak és tisztelőinek lelkében élni fog mindig, mégpedig mint a jóság és szeretet nemes eszménye. Tanítványaiban mindig a szívet, a lelket nézte. Ha az tiszta és ártatlan volt, akkor angyali türelemmel,, mosolyogva viselte el az ő apró fegyelmezetlenségüket, csacsogásukat, mozgolódásukat. Ha pedig bűnnel találkozott, az evangéliumi atya példáját követve, először mindig megbocsátott. Meggyőződése volt, hogy ez a megbocsátó,, a javulásra alkalmat adó szeretet a tékozló fiút visszavezeti az atyai házba. Ezért áldják emlékét tanítványai. Mi pedig, tanártársai, rendi testvérei, bízvást hisszük, hogy beteljesedtek rajta az írás szavai: »Qui ad iustitiam erudiunt multios, fulgebunt, quasi stellae ad perpetuas aeternilíates«. H. L. 10