Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1938

legalább gyermekeinknek magyar kezek által való taníttatására megmaradt a lehetőség, xnert a komáromi bencés gimnázium rendületlenül megállott, apostoli lelkületű tanárai nem futamodtak meg a rájuk váró ezer megpróbáltatás elől a nekik talán biztosabb és nyugodtabb révbe s a mi bencés gimnáziumunk kapui továbbra is szeretettel várták gyermekeinket gondviselő, igaz tanító lélekkel karjaik közé. Mert mi volt nekünk a komáromi bencés gimnázium? A magyar ifjúság védőbástyája a cseh elnemzetlenítő törekvésekkel szemben, nemcsak nemzetnevelő, hanem nemzetm/entő munkát végzett, mert hiába ünnepeltették ezzel az ifjúsággal a csehek okt. 28-át, a csehszlovák állam keletkezésének évfordulóját, hiába vonultatták el őket a cseh zászló előtt, hiába akarták beerőszakolni lelkükbe a masaryki álhumanizmus csalafintaságait, hiába akarták őket elkábítani a benesi lóti-futi demokrácia mimikrijével, ebben ;a gimnáziumban mindezek a tőrekévések a szt. falak között megszilárdult magyar szellemben feloldódtak, szublimálódtak és eltűntek a nélkül, hogy ifjúságunk lelkéhez közel juthattak volna... ... Ez az ifjúság a jövő magyar élet alapja, s ezt az ifjúságot köszönjük most meg Nagyméltóságodnak ... ... Végül méltóztassék megengedni, hogy most azok felé forduljon .soha el nem múló hálánk, akik ezt az áldozatos és sok megaláztatással, de annál nagyobb dicsőséget érdemlő munkát elvégezték. Elsősorban a nemzeti munka hősének kijáró alázatos tisztelettel hajolok meg főtiszt. Gidró Bonifác igazgató úr előtt, aki a törhetetlen magyar hűség árvizi hajósaként kormányozta azt a dicső munkát, melyet a mögötte felsorakozó nemzethű és becsületben kipróbált érdemes tanári kar végzett. 46 évi tanári működéséből 20 a cseh megszállás idejére esik. Nincs annyi babér, amennyit ezalatt az idő alatt a naponta végzett magyar munka dicsősége meg ne érdemelne. Ezer meg ezer szülő szíve dobban együtt ma itt abban a szent fohászban, áldja meg az Isten olyan bőséges áldással igazgató urat és az egész tanári kart, amennyi ennek az érdemes magyar és vallásos nevelésnek nyomán közöttünk mindörökre kíséri. A nagyhatást kiváltott bjsszédre a főapát úr meghatottan válaszolt. Köszönte a szép szavakat, köszöntötte a komáromi tanuló ifjúságot, melyet lelkében oly sokszor simogatott meg. Majd magyarázatát adta annak, miért folytatott a Rencl tárgyalásokat a cseh hatóságokkal. — Mindig tudtuk és biztosra vettük — úgymond —, hogy a trianoni igazságtalanság meg fog szűnni, ehhez azonban idő kellett. Ezért folytattunk éveken át ottani birtokainkra vonatkozóan adásvételi tárgyalásokat a nélkül, hogy azok eladására egy pillanatra is komolyan gondoltunk volna. — Majd biztosította a küldöttséget, hogy Róma sem szűnt meg a 20 év alatt értünk tevékenykedni. Ő bizonyíthatja ezt legjobban, aki mind XI. Pius pápa Őszentségével, mind az akkor még államtitkár XII. Pius pápával hosszas tanácskozásokat folytatott, A Szentatya mindent tudott Komáromról és szívén viselte a cseh megszállás alatt sínylődő komáromi hívei sorsát. Végül köszönettel vette át a »művészi emléket s ígérte, hogy azt a Kolostor előkelő helyén fogja órizni és majdan az utókornak átadni. 22