Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1931

5 regnum után a rendtársak bizalma őt emelte a főapáti székbe 1920. máj. 19-én. Főapáttá avatása 1920. jún. 29-én volt. Soha még főapát ilyen nehéz viszonyok között nem kezdett kormányozni. A világháború és a kommün rémségei után vette át az uralmat, de nem riadt vissza a nehézségektől, tele volt ambicióval, lelkesedéssel, nagy tervekkel. Ezek közül többet meg is valósított. Pannonhalmán internátussal egybekötött mintagimnáziumot létesített, hogy a gyakorló tanárképzés megvalósításával is emelje rendje iskoláinak szellemi színvonalát. Az ő idejében valósult meg a bencés rend egy régi törekvése, hogy székháza és gimnáziuma legyen Budapesten, a magyar székesfővárosban. A rendi intézetek ezen Benjáminja mindig szemefénye volt és Isten megengedte, hogy megérje kedves intézetében az első érettségi vizsgát. Gazdasági téren is voltak kezdeményezései, de az elkövetkező nyomorúságos gazdasági évek, az általános anyagi leromlás nem kedveztek az ilyen törekvéseknek, úgyhogy később sok csalódás, kiábrándulás érte. Ezek nagyon hatottak egészségére. 1929-ben szívbaj támadta meg, majd súlyos szemoperáción esett át. A hatalmas szervezet kezdett összeroppanni, a megerőltető szellemi munka mindinkább nehezére esett, úgyhogy a Szentszék koadjutort nevezett ki melléje Kelemen Krizosztom akkori győri igazgató és házfőnök személyében. Most már pihenhetett, de már késő volt, a katasztrófa mégis bekövetkezett. A pannonhalmi Boldogasszony kápolnában temették el, az ősi bencés sírboltban. Ott nyugszik testvérei között, virágos liget veszi körül a sírját és ez úgy illik emlékéhez, hiszen nagyon szerette a virágokat. Temetésén nagyon sokan vettek részt, de még többen voltak ott lélekben. Meglett emberek, fényes nevek viselői, nagyfontosságú állások betöltői, komoly családapák, az egykori tanítványok és tisztelők, akik a mai kisdiákokkal együtt hullattak könnyet kedves tanáruk és Mesterük koporsójára. A sírról azt mondják, hogy néma, de vannak beszédes sírok is. Ilyen az elhunyt főapáté is. Mit mond nekünk ez a sír? »Testvérek! A fizikai világban nemcsak romboló, földet rengető, folyókat kiárasztó, pusztító lávát öntő erők vannak, de építő erők is. Azok a titkos erők ezek, melyek kicsíráztatják a földben a gabonamagvakat, felhúzzák a föld fölé és kalászba szöktetik. Azok a titkos erők ezek, melyek a téli álom után,