Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1930

7 giának általános vonása lett manapság.« ő is már idősebb korában került a főgimnázium élére. 1861. január 23-án született Pápán, a rendbe lépett 1878-ban, 1885-ben szentelték pappá. Egy évig Pannonhalmán működött mint hitszónok, majd Pápára került tanárnak (1886—93), innen Komáromba (1893—94), majd Esztergomba (1894—95). Ekkor nagy kitüntetés érte. A főapát bizalma rendi szempontból talán a legfontosabb állásba hívta, a rendi növendékek mestere lett és a papnevelői intézet felügyelője és spirituálisa (1895—1903). Később rendi alperjel és főapátsági esperes lett, 1912-ben pedig a komáromi főgimnázium igazgatója. Mikor 1912-ben év végén az intézet a »Zászlónk« ifjúsági lap 10 éves jubileuma alkalmából nagyszabású ünnepélyt rendezett, feltűnt nekünk a vendégek között egy mosolygó, kedves arcú alacsony bácsi, aki tele szívvel kacagott Karcsinak, a mintadiáknak huncutságain, a holdkóros Náci balesetén, Upman kapitány tréfáin. Nem is sejtettük, hogy ő már akkor »háztűznézőbe« járt itt, és hogy ő lesz az új igazgató. Szinte a Gondviselés küldte akkor ezt az aranyszívű embert a gimnázium élére. Nehéz idők következtek: 1914-ben kitört a világháború. Mentek, egyre mentek a menetszázadok, édesapák búcsúztak el gimnazista fiaiktól. Aztán jöttek a harctéri hírek. Egyre több lett az árva. Az igazgatónak és a tanári karnak segítségére kellett sietnie a megtépett családi otthonoknak, pótolni kellett az édesatya szigorát, de másrészt gyengéd szeretettel vigasztalni, bátorítani kellett a szomorkodókat. Ki értett volna ehhez jobban, mint Mórocz Emilián jóságos szíve? A gimnázium osztályait szétszórták különböző középületekbe, a tanítás munkája megnehezedett és a tanári karnak bele kellett kapcsolódni a háborús társadalmi akciókba. Az igazgató a tanári karral ebből is kivette részét. Az intézet ezen évekből való Értesítői beszédes adatokat sorolnak fel erről az önfeláldozó munkáról. Igyekezett minden módon közelférni tanítványai szívéhez. Megjelent majdnem minden önképzőköri, kongregációs ülésen, beszédeket mondott, előadásokat tartott. Szemefénye az intézeti ének- és zenekar volt. Nagyon sok szép ünnepély volt az ő idejében és a rendezés munkájában mindig oroszlánrésze volt. Nagy muzikális tudása volt és időt, fáradságot nem kímélve