Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1929

7 sok más szegény diák, ő is csak jószívű emberek adományaira van ráutalva, meg a saját munkájára: mások tanításával keresi meg a szerény mindennapi falatot. De a nagy szellemeket, a nemes lelkeket a nélkülözések csak méginkább sarkalják. Fiatal lelke nem törik meg, hanem bátran küzd továbbra is a sors mostohaságával! Tudomány­szomja a külföldi egyetemeken keres kielégülést, tanulmányozza különösen a bölcseletet, miközben magánúton is állandóan to­vább képzi magát s megtanulja a francia, angol, lengyel, orosz és olasz nyelveket; elnyeri a bécsi, majd a prágai egyetem ka­tedráját. Élete szüntelen munkában telik; működik mint tanár, író és politikus, szóban és írásban, katedrán és országgyűlésen bátran védi nagy eszmeit, nemzete érdekeit. Végül eléri a leg­magasabb polcot: a nemzet, az állam élére kerül, mint aki erre a kitüntetésre a nemzet valamennyi fiai közül a legméltóbbnak találtatott. Hogy miképen lehetett szegény kocsisszülők gyermekéből, az egyszerű kovácslegényből nagy tudós, filozófus, államférfiú, nemzetének vezetője s az elnyomatás idején minden reménye, miként hívhatott életre egy már-már halálra kárhoztatott nem­zetet, miként teremthetett meg óriási akadályok ellenére szinte a semmiből egy államot, miként szerezhetett magának oly ra­jongó szeretetet államában és lett népének atyja», miként sze­rezhetett magának oly nagy elismerési, őszinte tiszteletel és hódolatot az egész világon, ismétlem: hogy mindehhez mi jut­tatta hozzá, Kedves Ifjak, egyetlen egy szó adja meg a választ; a munka a lelkiismeretes, önzetlen, a legnemesebb értelemben felfogott és végzett munka. Ez telte Masarykol naggyá, ez jut­tatta oda, ahol ma van, ez szerezte meg neki a halhatatlanság babérját. Az erényes munka, amelyet a kovácsműhelvlől kezdve egész élete számára leghűbb barátjául választott, ez a lém-ege, mondhatnók éltető eleme Masaryk nagy egyéniségének. A nemes ideálokért, embertársaiért, nemzetéért való mun­kálkodás vágya szólította őt el a kovácsműhelyből a világba. S amikor elindult erre a nehéz, rögös útra, vájjon mit kapha­tóit hazulról? Vándorbotot és csaknem üres tarisznyát. Azon­ban derék szülei ellátták még valami útravalóval, csakhogy ezt nem a tarisznyájába helyezték el, hanem az ő tiszta, ártat­lan, szűzies szívébe: egy-egy figyelmeztetés volt ez édesanvjá-

Next

/
Thumbnails
Contents