Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1928

7 halljuk a modern nyelvek, a természettudományok, a földrajz és történelem tanításának nagy fontosságát és iskoláink rajta voltak, hogy ezek a tárgyak necsak a tantervben szerepeljenek, hanem igazi átfogó, széles tudást nyújtsanak. Azonban ez kevés lenne. Még az elméleti pedagógia is kívánja az értelmi nevelésen kívül az erkölcsi nevelést, hát még az élet. Amint a testi szervezetünk az ifjúkorban hét évenkint teljesen kicserélődik, épúgy lelki világunk is. És amint a testi fejlődésnél, különösen a serdülő korban rendkívül fontos a táplálkozás, a friss levegő, napfény, a hegyek világa, a lelki fejlődésnél is fontos, milyen szellemi táplálékot kap az ifjú, vájjon magasságokban jár-e a lelke, a ITIOZÍK, szinházak sötét nézőterén ül-e állandóan, vagy pedig a szabad természet ölén olvas az Isten nagy nyitott könyvéből. Manapság jelszó lett: akié az ifjúság, azé a jövő. És igazi tülekedés folyik ezekért az ifjú lelkekért, lelkiismeretlenül sodorják őket korán a szülői ház és az iskola falai közül az élet vásárterére. Madách londoni színében is szerepelnek diákok, de mi, Madách londoni vásárának zűrzavara a mai élet vásárpiacának zajához képest A pedagógusnak nehéz a feladata. Most már nem elég, ha az órákon foglalkozik növendékeivel, minden alkalmat meg kell ragadnia, mikor lelkükhöz férhet. Ezért vannak intézeteinkben a különböző egyesületek. És a feladat mindig nehezebb lesz, már-már misszióvá magasztosul. Az a cserkészkalapos szerzetes tanár nagyon kezd hasonlítani a kezdő középkor hittérítő szerzeteséhez. Befejezésül még egyet. — Az emberek elmennek messze ideidegen országokba, hogy lássanak havas hegyóriásokat, lássanak nagy idegen városokat. A lelkeket vonzza a nagyság. Pedig az a havas csúcs milyen hideg, milyen élettelen, milyen mozdulatlan. Hát csak az emberi nagyság nem vonzaná a sziveket? Lehetetlen. Én hiszem, hogyanagy évforduló alkalmából a mi tanítványaink is elzarándokolnak lélekben a szent Atyához, odaadják neki a szeretetük, hálájuk virágait és áhítattal várják a szavát. O pedig szeretettel tekint rájuk, jóságos szemével olvas a lelkükben és így szól: „Oly korban éltek, mint én éltem. A mult a nagy vérzivatarban összeomlott, a jövő még homályban van. Két világ mesgyéjén álltok és emiatt szomorú, zavarodott a lelketek. De ne féljetek. Bízzatok Istenben, imádkozzatok, dolgozzatok a magatok kis körében, de vigyázzatok arra, hogy csak a lélek erőire építsetek, akkor állhattok erősen minden viharban." Dr. Hajdú Lukács.