Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1919

ember kell, akinek lelkét kiváló szellemi képességein felül még az Isten, a magyar haza és felebarát iránt való önfeláldozó szeretet is ékesíti. Es ezt-az egész embert benned találta meg sz. Rendünk, azért téged ültetett a főapáti székbe. Mi, sajnos, nem lehettünk jelen személyesen székfoglalásod ünnepén, melyet a magyar haza és a magyar kereszténység képviselőinek nagy és előkelő száma a magyar haza és Rendünk közt fennálló szent egyesség bebizonyítására kedvező alkalmul választott, a magyarság és kereszténység impozáns ünnepévé avatott. Lelkünkkel azonban és imáinkkal jelen voltunk! Nekünk az az örömnap részben szomorúság napja is volt. Mi itt a Duna és Vág vizei mellett sóhajtozva bánkódunk, mikor Sionra emlékezünk ; szomorufüzfákra akasztjuk hangszereinket, visszakívánkozunk édes Anyánkhoz! Tapadjon torkunkhoz nyelvünk, legyen elfeledve jobb kezünk, — mondjuk a zsoltárossal — ha meg nem emlékezünk rólad Jeruzsálem ! Ne feledkezzél meg te se rólunk, szeretett uj Atyánk, Főnökünk, Vezérünk! Igazgassa az Ur utaidat! Sz. Benedek Atyánk szelleme töltse el lelkedet, teremjen minden lépted nyomán áldás, gazdag siker ! Fiaid legyenek mint az olajfa sarjadékai: a jó cselekedetekben gazdagok és miként az olaj jelképezi, a küzdelemben kitartók és a társadalom sebei gyógyításában serények ! Mórocz Emílián igazgató.