Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1916

17 ségét, s a küzdő és vérző hadsereg mögött az egész magyar nemzet törhetetlen ragaszkodását a dinasztia iránt és kimerülhetetlen áldozatkészségét a háború szenvedései és nélkülözései között. A világháború fölemelő tapasztalatai érlelték meg ifjú királyunkban az elhatározást, hogy elődjének művét folytassa s befejezze. A világháború nagyszerű benyomásainak hatása alatt fakadt fenkölt szívéből a magyar nemzet iránti szeretet, bizalom, megértés, aminek rövid uralkodása alatt is immár annyi jelét adta, hogy a magyar nemzet méltán tekint uralkodása elé a legszebb reményekkel. Siet a nemzetet megnyugtatni, hogy az évnek nagy részét Magyarországon fogja tölteni, hogy gondoskodni fog a trónörökösnek magyar szellemben való neveléséről, s a koronázás magasztos szertartásai között méltó helyére illeszti a nemzet szárnyaló imáját, a himnuszt. Mintha csak valóra készülne válni az álom, hogy magyar lesz itt minden s nem fog semmi sem hiányozni az önálló s független államiság jeleiből ! Mintha annak a szebb, boldogabb kornak hajnalhasadása előtt állnánk, amely után annyi bús századon át hiába epekedtek a magyar szívek ! Mintha minden jel arra mutatna, hogy a király és nemzet egymásra találtak, szívük összeforrt, együtt dobog. S az ujjongó nemzet boldog elragadtatással emeli szívét Istenhez, a népek s királyok Istenéhez, hogy áldást esdjen az ifjú király fejére, hogy tündököljön fenkölt homlokán Szent István koronája régi fényében, s a belőle kiáradó kegyelem adjon neki erőt az ellenség legyőzésére, diadalmas béke megkötésére, a magyar haza fölvirágoztatására, hogy boldog és megelégedett, dicső és nagy Magyarország lelje benne mindenkor örömét és büszkeségét. Éljen a Király ! ! ! Sárosy Etel, lanár.