Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1915

nem engedelmeskedik, aki tehát készségesen engedelmeskedik, az alázatos; itt Komáromban is, ahol két évig (1855. és 1856. években) mint a II. osztály főnöke tanárkodott, lebilincselő előadásain, lángoló hazaszeretetén kívül nagy alázatossága hagyott hátra legmélyebb nyomokat; alázatos volt, mint a pannonhalmi sz. Benedek-rend főapátja is ; tudományos és egyéb érdemein kívül különösen alázatossága emelte őt a főapáti székbe; alázatossága hódította meg az illetékes legmagasabb köröket is, hogy az esztergomi érseki székre, a hercegprimási magas méltóságra őt, a magyarországi főpászlorok közt rangban legutolsót szemelték ki. Nézd őt, az akkori vallás- és közoktatásügyi Miniszter hivatalos helyiségében, mint rendül meg, amikor a személyét illető tervről értesül, mint szabadkozik, mint hivatkozik gyenge egészségére, szerény képességeire, érdemetlen voltára ; mint hajlik meg végre az Isten szent akarata előtt. Nézd őt főapáti szobájában, mikor fiai, a sz. Benedek-rend tagjai, búcsúznak tőle, mint kinevezett hercegprímástól ; mint húzódik meg félénken szobája egyik sarkában és mint remeg a meghatottságtól, mikor a Rend perjele búcsúbeszédet intéz hozzá, mint hullanak könnyei, mikor válaszra nyitja ajkát; és mit mond? A zsöltáros szavait idézi, amely szavak arról szólnak, hogy az Úr Isten az alacsony származású szegényt felemelte őbenne a szemétdombról. „Quis, sicut Dominus Deus noster, qui in altis habitat, et humilia respicit in caelo et in terra? Suscitans a terra inopem, et de stercore erigens pauperem : ut collocet eum cum principibus, cum principibus populi sui". (112; 5., 6., 7., 8.) (Kicsoda, mint a mi Urunk Istenünk? Ki a magasságban lakik és mennyből a legkisebbre is tekint a földön : fölemelvén a földről a nyomorultat és a szemétből fölmagasztalván a szegényt; hogy a fejedelmekhez ültesse őt, az ő népe fejedelmeihez.) Minő csodás alázatosság! Abból a szédítő magasságból, amelybe felemeltetett, hogy el ne bízza magát, letekint abba a mélységbe, hol bölcsője ringott: A primási trónusról a szemétgödörbe ! Alázatos volt mint hercegprímás és mint bibornok is. Önérzettel nyilatkoztatja ugyan ki, hogy „per ostium veni", az ajtón jöttem be, mint pásztor (Ján. 10; 1., 2.), nem törtem magamat ezen méltóság után, nem úgy rontottam be, mint