Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1915

forrongások között nemcsak a nemzeti közbékének, de a nemzeti közérzésnek is sértetlenségét meg tudta védelmezni és meg tudta őrizni. Megadatott neki, hogy ennek a közérzésnek tolmácsa is lehessen, még pedig tolmácsa oly erővel, oly igazsággal, oly hatással, mint kevesen. Azok a szavak, amelyekkel a király Ö Felségét koronázása 25 éves fordulóján köszöntötte, a magyar nemzeti lélek legmélyéből fakadtak, azok a szavak a királyhűségnek, az alkotmányos szabadságszeretetnek és a magyar önérzetnek szent harmóniája. Deák Ferenc 1861-iki második felirati beszéde óta úgyszólván ez volt a legelső alkalom, amikor egy ihletett ajakon a magyar nemzetnek, az egész magyar nemzetnek közérzése, egységes, osztatlan közérzése megszólalt. Azt hiszem, hogy ma, amikor a volt hercegprímást kora elszólítja főpásztori székéből és a politikai tevékenység teréről, ma ez a nemzeti lélek, ez a magyar nemzeti lélek, amelynek legdrágább javait oly ékesen tolmácsolta, ez a nemzeti lélek mély hálával és tisztelettel kíséri őt a visszavonulás magányába és hű kegyelettel fogja az ő igaz magyar és igaz apostoli szívének, pályájának és példájának emlékét megőrizni." Íme, kedves ifjak, ily történeti nagy alakká lett az egyszerű, alázatos komáromi tanár. Amely intézetnek, amely ifjúságnak előbb tanára volt, utóbb annak Főpásztorává lett! Ezt az „igaz magyart, igaz apostolt!" büszkén vallhatjuk a mienknek; dicsősége sugárkévéiből reánk is vetődik néhány fénysugár; de viszont illő, hogy abból az általános, mély gyászból, mely minden igaz magyar lelkére borúit az ő halála folytán, fokozottabb mértékben vegyük ki mi részünket! Tarts fenn szívedben kedves ifjú nagy halottunk kegyeletes emlékének egy kis helyet s ha belépsz intézetünk falai közé, gondolj rá, hogy a boldogult itt gyújtogatta egykor az ifjúság lelkében a vallásosság és a hazaszeretet szent tüzét, itt hintegette a fogékony lelkekbe a tudomány magvait; ha elhaladsz a szent Rozália-kápolna mellett, vagy belépsz oda, szentelj egy pillanatot az ő emlékének s gondolj rá, hogy itt mutatta be az Úrnak első szentmiseáldozatát; ha átléped a bencés székház küszöbét, emlékezzél vissza, hogy itt volt egykor ennek a nagy emberbarát-