Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1915

zetes-tanár önfeláldozó szeretettel kereste fel a szegényebb sorsú betegeket, kiszolgáltatta nekik a szentségeket, vigasztaló szavaival erősítette a halálraváltakat és családjukat; ezt a halál torkában lefolyó munkát megismétli a nagyszünidőben Keszthelyen, szülővárosában. A tanári kathedrán a megtestesült buzgóság és jóság veit. Legkedvesebb tárgya a történet; idősebb tanítványaitól máig is emlegetett, élvezetes, tanulságos, a hazafiasság tüzét felgyújtó órák voltak történetórái; ezt a tudományszakot művelte legodaadóbban; irodalmi munkásságával a történettudós díszes címét érdemelte ki. De eredményesen tanította a neki kiosztott egyéb tantárgyakat is; így pl. iti Komáromban a 2-ik osztályban a történelmen kívül magyart, latint; a földrajzot és természetrajzot az 1. és 2. osztályban. Mint a 2. osztály főnöke atyai szeretettől mérsékelt szigorral vezette, nevelte osztályát; nem testi fenyítékkel, hanem az önérzet felkeltésével iparkodott hatni tanítványaira; a nyiladozó tehetségeket irányítólag, bátorítólag segítette fejlődéshez. Szegény, érdemes tanítványaira különösebb gondot fordított. „Szerény szerzetesi szobája sokszor látta együtt a város előkelő embereit, kik elmentek hozzá, mert azokban a szomorú napokban jól esett hallaniok a történelem lapjairól levont, reménnyel bíztató szavait." Mint Főapát és Hercegprímás, a szélesebb és magasabb hatáskörnek megfelelően árasztotta nemes szíve áldásait a gondjaira bízottakra. Templomokat, iskolákat épített; számos emberbaráti intézményt létesített, jó pásztora, éber őre volt nyájának; nemcsak több kenyeret szegett megszaporodott jövedelméből a szegényeknek, hanem az evangelium szellemi táplálékát is bővebben osztotta ki híveinek a szószékről, privát és hivatalos érintkezéseiben. Magas közjogi méltóságából kifolyólag a legmagasabb körökben is híven teljesítette apostoli, főpásztori tisztét. Nehéz időben lépett a magyar kath. egyház legelső főpapi székébe; az egyházpolitikai küzdelmek éppen ekkor jutottak a villamos feszültség legvégső fokára; ezekben a harcokban „pax" jelszavától vezéreltetve elment az engedékenység legvégső határáig, de csak az oltárig, azontúl egy lépést sem tett. Egyházához és hazájához való tántoríthatatlan hűségének és nagy bölcsességének ezekben a nehéz napokban adta legfényesebb bizonyítékait. Kiváló szónoki tehetségének, lelki nagyságának, prófétai