Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1914

4 nem mi vagyunk az oka! Bátran léphetünk Isten és a világtörténelem ítélőszéke elé; de éppen azért bízhatunk is Isten segítségében, remélhetjük a győzelmet és az ebből kisarjadó dicső jövőt! De nemcsak a történeti kritikának, mely talán sohasem tudja az igazi, emberi okait feltárni ennek az egész világot sarkaiból kiforgató nagy eseménynek, hanem az Istenben hívő léleknek is van joga a nyilatkozatra; annak a hívő léleknek, mely kapcsolatot lát a teremtő, fenntartó, kormányzó és gondviselő Isten és úgy az egyesek, mint egész népek összes életnyilvánulásai között! És ha ennek a hívő léleknek szemeivel nézünk és vizsgálódunk, titkok derűinek ki, melyeket a kutató, gyarló emberi ész a maga természetes erejével nem képes felfedezni. Nagy elmék, de akik egyúttal hívő lelkek is, kik népek sorsát intézik, imádattal, megalázódva, bűnbánólag keresnek kapcsolatot Isten és a most dúló világháború között. Mérlegre tétettünk — így szólnak — mint Boldizsár, a bibliai babiloni király; ne adja Isten, hogy kevés legyen a mi jócselekedetünk, érdemünk, tehát könnyűeknek bizonyúljunk — mert ebben az esetben jön a falra felírt „Tekel" szó után a borzalmas „Ufarzim" szó, mely szétosztást, pusztulást jelent! Bűnösvoltunk alázatos beismerése ez; a bűn pedig büntetést érdemel, melyet Isten gyakran már a földi életben kioszt, íme, már is osztja: itt van rajtunk ez a háború! És ha őszinték akarunk lenni, be kell ismernünk, hogy sokat vétettek egyesek és egész nemzetek az Isten ellen ! Nem találkozunk-e úton-útfélen Isten megbántásával? Az igaz Isten helyett hányan bálványokat imádnak: a pénzt, a felfuvalkodott tudományt, a korlátlan szabadosságot! Az igaz Isten parancsait, tilalmait hányan nem veszik tekintetbe! A köteles tiszteletet hányan adják meg Neki? Üresek a templomok, telvék a bűnös élvezetek helyei! Élőszóval, nyomtatott betűkkel gyalázzák Istent és az ő intézményeit! Hányan vétenek naponként tiszteletlenséggel, engedetlenséggel Isten