Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1914

13 „Hazánk kedves gyermekeihez! Hogy síromnak a szélén ily komoly órában hozzátok fordulok szeretett gyermekeim, több oka van annak. Elsőben is ti voltatok mindig királyotoknak öröme. Ha rátok néztem földi létem búbánatos árnyékában, mindig napsugár ért. Ti vagytok, gyermekek, akik legközelebb álltok királyotok szívéhez, hazánknak virága, népeimnek dísze, a jövő áldása. De nemcsak az én szívemhez fértetek oly közel, de ahhoz is — aki előtt a világnak leghatalmasabbjai is csak tehetetlen lények, Istenhez, a mi Urunkhoz. — Szemetekben még a teremtésnek hajnalhasadása, közöttetek még az éden, a tisztaságos ég! Isten mindenható kezében van a népeknek a sorsa. Az Ő akarata előtt enged, hajlik minden, utána igazodnak fenn a csillagok, lenn az emberek. Hogy ez a hatalmas isteni kéz az Osztrák-magyar Monarchiát őrizze, megóvja, hogy Istennek dicsőségére és magasztalására számos ellenünket leverjük, legyőzzük és diadalmunkban meg is szilárduljunk, — ez még az egyetlen egy, amit egy viszontagságokban oly gazdag élet után még kivánok. Ez volt a kívánságom, amikor oly ifjan és reményeimben boldogan apáim trónjára léptem és ez lesz az az óhajom, mely majd haldokló ajkaimról birodalmam és népeim iránt érzett végsőkig kitartó szeretetemnek és féltő gondjaimnak utolsó sóhajaként ellebben. Isten úgy végez mindent, ahogy ő akarja. Mi emberek rajta kivül, nála nélkül mit sem tehetünk, semmire se megyünk. Édes gyermekeim : Ti állottok legközelebb Hozzá, az örök Istenhez, benneteket kérlek tehát én, öreg