Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1914

10 katonáink; a kötelességtudás, kitartás remek példáit olvassuk nap-nap után; a takarékosság, mértékletesség lép a pazarlás és tobzódás helyébe. Rámutat a háború sok mulasztásunkra, hibánkra, melyet kerülnünk kell és megmutatja a helyes utat, melyen haladnunk kell! Mérlegre tétetett a magyar nép és tartalmasnak, súlyosnak, páratlannak bizonyúlt! Csodálatosan magas felfogással küzdi végig ezt a hosszú, borzalmas háborút! Ha megbízható tisztviselőt kell valahova állítani, magyar emberre esik a választás; ha hű titoktartó katona kell a 42-es mozsarak mellé, magyar katonát vezényelnek oda; ha kiváló tengerész, lovas, tüzér, gyalogos csapatot kell összeállítani, ki a legalkalmasabb? Ismét csak a magyar katona! Istenáldotta nép vagy te, ó magyar! Nem az önhízelgés, nem az önámítás mondja ezt, hanem minden elfogulatlan szemlélője derékségednek! Hogy is ír rólad újévi üdvözletében a „Berliner Tageblatt" harctéri tudósítója? „Légy üdvözölve és köszöntve te nagyszerű nép, gyöngye a monarchiának" ! Igaz, hogy sok szennyet is napfényre hoz a háború, miként a vihartól felkorbácsolt és elcsendesült tenger partjainak mentében is ott látjuk a hajótöröttek roncsait, de viszont tisztább lett a tenger; tisztább lett a népek lelke, tisztább az egész társadalom! Igaz, hogy nagy vérveszteség éri a nemzetek testét, erőteljes ágak törnek le fájáról, de mint a vihartól megtépett fa mélyebben ereszti gyökerét és életerősebb hajtásokat hajt, jobb és bővebb termést igér; ezt a boldogabb jövőt várhatják a nemzetek is a háború áldásaként. Nemcsak vér és pusztulás jelzi vonulása útját a háború viharának, hanem új, gazdagabb termés is; termése a számtalan erényvirágnak, anyagi, szellemi, erkölcsi javaknak, egészségesebb, erősebb, nemzedéknek. Nagy tanítómester ez a háború és valóságos iskolája az erényeknek! Vexatio dat intellectum! De amikor mi, élő nemzedék, megállapítjuk a háború tanulságait, vonjuk le következményeit is, merítsünk okulást is a