Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1913

26 már belefordult a vízbe. Az a közmondás, hogy akit a kígyó megcsípett, a gyiktól is fél, világosan szemünk elé állítja ezt; a kigyócsipésről mindenki hallott már, de egészen más valamiről hallani és valamit tapasztalni. Persze szomorú dolog volna, ha az ember csak a maga kárán tanulhatna. Az okos ember más kárán tanul és más kárát igyekszik a gyermek számára tanulságul felhasználni. Ne csak beszéljünk tehát a gyermeknek, hanem igyekezzünk a tapasztalásra alkalmat nyújtani. Ha valamely cselekedettől el akarjuk riasztani, mutassuk meg neki annak káros következményeit, mikor alkalom van rá. Vigyük el beteg társához, mutassunk meg neki olyan szerencsétlent, aki testét, lelkét tönkretette az alkohollal. Sok-sok ilyen esetet lehetne felsorolni, de hiszen mindenki megtalálhatja a kellő alkalmat, ha keresi. Ilyenkor azután nincsen szükség a sok beszédre, mert sokkal hatalmasabb hangon szólnak a tények. A gyermek gondolkodóba esik és nem könnyen felejti el a tanulságot. Az értelemnek nagy szerepe van minden erény elsajátításában. Ezért voltak, akik az értelmet mindenhatónak hitték, mint Sokrates is; azt gondolták, hogy elég valamely cselekvés helyességét átlátni, hogy azt véghez is vigyük. Azonban a tapasztalás egészen mást mutat. Az értelem magában tehetetlen. Nagyon helyesen festi az értelem szerepét Payot: A gondolat az érzelmekre nézve ugyanaz, ami a delejezés a lágyvas számtalan áramára nézve; azonegy irányba tereli őket, lerontja az ellenáramokat, és abból, ami eddig öszszefüggés nélküli halmazat volt, fegyelmezett és százszoros erejű áramot alkot. Így van azután, hogy a politikában néha elegendő egy népszerű férfiú szerencsés jelszava, hogy a demokrácia minden erőit, melyek eddig fékezetlenek voltak, vagy éppen ellenkező irányban működtek, valamely kitűzött cél szolgálatába szegődtesse. „A gondolat az érzelmeknek nem erőt, hanem irányt ad.