Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1913

14 megteremtése minden felett kimagasló, elsőrendű cél, továbbfejlesztése s gondos ápolása pedig magasztos nemzeti feladat. Aki ebből a munkából nemes lelkesedéssel, őszinte önzetlenséggel kiveszi a maga részét, az nagy erkölcsi erők letéteményese, az eszményi célok szolgálatában áll. Ámde gyümölcsöt hozó működésre nem elegendők a nagy lelki akarások, a heves nekibuzdulások ; erre a célhoz méltó nagy tettek kellenek. Áldozatot kell hozni a kultúráért, támogatni kell szellemi és anyagi tőkével egyaránt. így lesz az akarásnak értéke, így lesz az eszméből valóság s így tarthatunk számot, így szerezhetünk érdemeket a nemzet hálájára. És amikor a mai napon emlékünnepet ülünk, úgy érzem, hogy ez ünnep díszét, fényét, bensőségét is egy egész nemzet hálája adja meg, mert olyan nagylelkű férfiú emlékének áldozunk, ki jótéteményével máris nemzedéket nevelt fel s állított ki a nemzeti munka küzdőterére. Ki merné tagadni ez áldozat rendkívüli jelentőségét, ki merné kétségbevonni annak nemzeti jellegét, ki merné elvitatni alapítójától a magyar faj rajongó szeretetét s a kultúra iránti finom érzékét? Egy századdal előbb szükségtelen lett volna e kérdések felvetése, de most el nem kerülhető, mert a XX. században annyian hirdetik önmagukról, hogy ők a kultúra és a tudomány zászlóvivői, a világosság kizárólagos terjesztői, a haladás egyedül jogosított úttörői: s mindezt teszik anélkül, hogy az igazi kultúra, világosság és haladás érdekében önzetlenül csak valamit is tennének. Ellenben ma előttünk áll egy nemes főpap alakja, ki nem mellveregetéssel, nem harsány riadóval, ©= =@