Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1913

Egy nagy, nemes lélek sugallta gondolat megvalósulásának, — a Király-püspök ösztöndij-alapitvány létesítésének százados évfordulóját ünnepeljük ma! Nem szándékozom a letűnt század első évtizedeiben lezajlott óriási küzdelmeket, élet-halál harcokat, századokon át uralkodó intézmények elmúlását s új hatásukban ma is érezhető történelmi fejlődéseket megrajzolni, csak néhány szóval kívánok rámutatni hazánk, szomorú állapotára a tizenkilencedik század elején. A történelmi évkönyvek homloklapjára az 1814. évet írták föl ; nagy események, új alakulások kezdő évét! Napoleonnak, a korzikai hősnek rettegett hatalma összeroppant, a világhódító letörve, a csendes Elbe szigetén elmélkedik az emberi hatalom és nagyság múlandósága fölött. Európa népei, nemzetei kimerülve a több mint kétévtizedes élet-halál küzdelemben, — nyugalom, pihenés után vágyakoznak. Ezen fáradt, kimerült nemzetek sorában találjuk a mienket, a magyar nemzetet is. De mig a többi európai nép a nyugalom, a béke napjait új erők gyűjtésére, a romok eltakarítása után új eszmék és fejlődés megérlelésére fordíthatták, — addig hazánk, nemzetünk a végkimerülés, a halódás szomorú tüneteit tárja a haza sorsa fölött aggódok lelki szemei elé. A politikai, alkotmányos életében megbénított, gazdaságilag kizsarolt, társadalmilag széttagolt magyar nemzet szárnyaszegetten nézett a jövő elé. A nemzet vezető osztályának egy része nemzeti nyelvét feledve, nemzeti érzésében megfogyatkozva,