Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1913

íoztaííák volna azt az ősi magyar természetet, mely „életét nem sajnálta a hazától, de a zabját igen." Megtanultuk, hogy a közért, a haza javáért, biztosságáért, haladásáért nem elég életünket ajánlgatnunk, hanem munkánkat és munkánk eredményét kell áldozatul hoznunk. A Ludovika, a Nemzeti Muzeum, az Akadémia, az állandó színházak, a közkönyvtárak, a nagy gyűjtemények alapításának kora ez; a Széchenyiek, a Wesselényiek, Marcibányiak, Telekiek, Kulcsárok, Földváriak magyar erkölcsi világa. Ezek a nagyok nem kértek, hanem adtak; nem vártak senkitől semmit, csak az Úristentől, hogy áldja meg áldozatukat. A szent áldozatok e korának gyermeke, a nagy áldozók egyike volt városunk szülötte: Király József pécsi püspök, kinek emlékét ünnepeljük. Jóformán élete javát kis plébániákon töltötte s elmúlt hetven éves, mikor Pécs püspöki székébe emelkedett. Életének végét nem állásának fénye aranyozta be, hanem nagy szivének boldogsága, hogy immár bőven volt vetőmagja a szegénység, a műveltség, a magyarság számára, Nincs a vallásnak, a jótékonyságnak, a közművelődésnek, a hazafiságnak oltára, melynél ne áldozott volna. De legnagyobb áldozatát, több mint kétszázezer forintot, szülőföldje: Komárom város és vármegye művelődési haladásának hozta. Ezt a nagy, katolikus és nemes tanulóknak szánt ösztöndij-alapitványt a nemzet törvénykönyvében, az 1827-iki országgyűlés cikkei között köszönte meg. Az alapítvány, mint a megáldott termőfa, immár száz esztendeje évről-évre meghozza áldásos gyümölcsét nemcsak a nagy alapító szülőföldének, hanem az egész magyar közmüve-