Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1912

28 a legcsekélyebb gyanús jel felett sem szabad nemtörődömséggel átsiklani. Nehéz kérdés ez; itt nincsen helye annak, hogy részletes tárgyalásokba bocsátkozzunk, de kérő, intő szavunkat felemeljük a szülőkhöz: a legnagyobb óvatosság sem felesleges! Nem azt akarjuk mondani, hogy a gyermek szemét mesterségesen mindentől el kell zárni, hiszen ez tulajdonképen figyelmének felhívása volna, őrködésünknek olyannak kell lenni, hogy ne vegyen észre belőle semmit. Az erkölcsös életnek alapja a vallásos élet. A gyermek szíve könnyen hajlik a vallásosság felé. Gondolja meg mindenki, mit cselekszik, mikor könnyelműen kiejtett szavaival, helytelen viselkedésével lerombolja gyermekének áhítatát. Az Ur Isten nem azért bízta ránk a gyermeket, hogy annak ártatlan szívét elfordítsuk tőle, hanem hogy hozzá vezéreljük. Temérdek sokat lehetne még a gyermek neveléséről mondani, de most beérjük ezen néhány gondolattal. Az elmondottak nem új dolgok, nem meglepő felfedezések, hallhatott róluk mindenki eleget. De sokszor megfeledkezünk ezekről, nem árt tehát néha-néha felújítani őket. Az elmondottakat röviden abban az egy mondatban foglalhatnék össze: foglalkozzunk sokat a gyermekkel. Igyekezzünk megismerni a gyermeket általában és igyekezzünk különösen megismerni azt a gyermeket, akit a Gondviselés ránk bizott. Ne ötletszerűleg neveljük, hanem tervszerűen, öntudatosan. Az iskola mindent nem végezhet, igen sok teendő marad a házi nevelés számára. Szükséges tehát az egész családnak az iskolával való közreműködése, még pedig harmonikus közremőködése. Ne rontsák le otthon az iskola munkáját; ha valaki valamely iskolával nincsen megelégedve, akkor ne járassa oda a gyermekét. Nem elég csak arra törekedni, hogy a gyermek valahogyan elvégezze tanulmányait és így megélhetése nagyjában biztosítva legyen, hanem azon kell lenni, hogy eltalálja azt a pályát, amelyik tehetségének és egész egyéniségének leg-