Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1912

13 kell venniök gyermekük egyéni képességeit és hajlamait. Nem szabad olyan iskolába adni, ahol rendes munkával, erejének túlfeszítése nélkül nem tudja megállani a helyét. Nem minden gyermek való középiskolába, nincs is mindenkinek rá szüksége. Sokan beíratják a fiúkat a gimnáziumba, de vagy a testi, vagy a szellemi képességei sokkal kisebbek a gyereknek, mint amennyire ott szükség volna. Ilyenkor azután sokszor hangsúlyozzák a tanároknak, hogy legyenek elnézők, mert a fiú gyenge, beteges, vagy nehezen tanúi, pedig szegény olyan szorgalmas. Hiszen az már csak mégis kegyetlenség volna a tanártól, ha ilyen gyermekkel szemben se lenne kissé engedékenyebb! Minden jóravaló embernek megesik a szíve szegény fiún, aki borzasztó erőfeszítéssel tanúi, szinte belebetegszik és akad olyan tanár, akit mindez nem hat meg. Igen, nagy kegyetlenség történik az ilyen szegény gyermekkel, de nem a tanár, hanem a szülők részéről. Volt olyan tanítványom, aki sírva tett vallomást, hogy örömmel otthagyná a gimnáziumot, nem kell sem testének, sem lelkének a tanulás, de nem meri ezt otthon megvallani, mert talán agyon is ütnék. Az ilyen eljárást semmivel sem mondhatjuk okosabbnak, vagy emberségesebbnek, mintha valaki gyenge, beteges és hibástestű gyermekéből mindenáron cirkuszi akrobatát akarna nevelni. A mai világban már igen sokféle pálya van, mindenki találhat a fia számára megfelelőt. Hanem az ipari pályákat legtöbbször maguk a szülők teszik gyűlöletesekké gyermekeik előtt, mert fenyegető rém gyanánt állítják eléjük bukás esetére. Az a szegény gyerek, akinek feje sehogyan sem fogadja be magába a középiskola tárgyait, akárhányszor nagy kedvteléssel fúr-farag, örömét találja az ilyenféle munkában, tehetsége is van hozzá, becsületes, hasznos iparos válnék belőle, de irtózik attól, hogy inasnak menjen, hiszen ezt oly megvetéssel szokta az apja, vagy anyja emlegetni, hiszen erről intőosztások idején szokott szó esni és ez az ügy olyan közli rokonságban van a nádpálcával. Ha valaki iskolába járatja a fiát, igyekezzék megismerni szellemi képességeit, megtudni, milyen dolgokhoz van tehet-