Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1911

6 gyűjtő egyéni tetszése szerint), csak könnyű és tartós legyen, hogy a legsürgősebb munka közben cserben ne hagyjon bennünket akár az által, hogy elgörbül, akár az által, hogy eltörik. Ha könnyű és kisebb alakú, akkor zsebre tesszük és esetleges derékövünkben minden kellemetlenség és nehézség nélkül magunkkal hordhatjuk. Ugyanerre a célra, de meg növényi részeknek levágására szükséges a jó zsebkés, amelynek egyik főkelléke, hogy erős legyen, tehát ne „finom tollkés", hanem kés, amellyel a növényi gumókat, hagymákat kell a földből kivenni, sokszor gyökereket és leggyakrabban pedig a virágos vagy leveles faágakat, lombokat kell a fákról lemetszeni, amelyeknek lehajtására meg nélkülözhetetlen a kajmósbot, amely egyúttal megoldja azt a nehéz kérdést is, hogy a vizi növényeket hogyan halászgathatjuk ki nagyobb töprengés és tervezgetés nélkül. A növények finomabb és apróbb részeinek megfogásához és megvizsgálásához nélkülözhetetlen a csíptető és a nagyító üveg ; az előbbi (pincetta) a kéznek és főképen az ujjaknak gyakorlatlanságát és sokszor káros ügyetlenségét pótolja, az utóbbi (lupe) pedig a szem nézőképességét növeli az által, hogy a kevésbé látható részeket láthatóbbakká teszi. Azt a feladatot, hogy a növény tűrhetően természetes állapotban kerüljön a gyűjtő otthonába, a kezdők részére megoldja növénygyüjtö szelence, amelyet bádogból készítenek és amelyről bátran kimondhatjuk, hogy a növényeknek a kézben való hordásánál csak valamivel jobb a becsük, minthogy a növények benne is igen könnyen szinte a felismerhetetlenségig elhervadnak, sőt — ez a legnagyobb hibája — a finomabb és érzékenyebb növényi részek részben letöredeznek, részben pedig a sok zúzódástól, amelyeket a szelence fala okoz rajtuk, hasznavehetetlenné válnak. Mindazonáltal kevésbé érzékeny növényeknek vagy növényi részeknek szállítására alkalmas, csak lehetőleg a rozsdától legyen megmentve, akár zománcozás, akár festés által és a növényeket nein szabad hosszabb ideig benne hagyni. Könnyebb helyzete van annak a gyűjtőnek, aki a növények vizsgálásában és meghatározásában annyira jártas, hogy e két ténykedést mindjárt ott a helyszínén a célnak megfelelően el tudja végezni s más teendője nem marad hátra, mint, hogy a növényeket épségben hazaszállítsa és elrendezve gyűjteményébe