Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1911

4 vére-hullásáról, nemzetünknek élet-halál harcairól, jó és balsorsban való részesüléséről beszél, hanem elénk tár egy egész kis világot, mint részét annak a nagy képnek, érdekes panorámának, amelyet „természet" néven ismer az emberiség. Ezt a földet és a rajta és benne előforduló természeti tárgyakat, jelenségeket kell tehát elsősorban megismerni a tanulni vágyó és akaró nemzetünknek és ha ezeket már jól ismeri, akkor terv- és okszerűen rendezheti be gazdasági életét, állapíthatja meg a jövő munkarendjét. A természeti tárgyak között, amelyek a földet ékesítik és rendeltetésüknél fogva az emberiségnek nagy hasznot hajtanak, talán első hely illeti meg a növényeket. Magától értetődik, hogy ezek között is a főszerep azoké, amelyek az emberi testet táplálják (gabonafélék), de nem szabad ezekkel szemben lekicsinyelni azokat a növényeket sem, amelyeket nem illatuk és szépséges alakjuk, nem is ruházatuk változatos szine és nemzetgazdasági jelentőségük (pl. fák), hanem a bennük rejlő mérges, de orvosi és gyógyászati, vagy egyéb célokra kiválóan alkalmas életnedv tesz jelentékenyekké. Ezeknek a csöndes lényeknek birodalma kiterjed az egész földkerekségre és alig van hely, ahol közülük a legegyszerűbb feltalálható nem volna. Épen ez a nagy elterjedettségük, de meg ismerésüknek gyakorlati haszna is, indította arra a vizsgálódó emberiséget, hogy kutassa, vizsgálja meg és tanulmányozza őket a maguk valódiságában, természetességében és keresse íöl őket ott, ahol vizsgálódásait legkönnyebben és legjobban végrehajthatja, t. i. termő helyükön ; sőt ismereteinek kibővítése és állandósítása szempontjából a megvizsgált növényeket összegyűjtse és belőlük rendezett, könnyen áttekinthető gyűjteményt készítsen. Ez a szivet és lelket egyaránt nemesítő kutatás lassankint, az emberi kultura előre haladásával kezdett tért hódítani s ma már mint jól kifejlődött és az emberiségre kimondhatlan gyakorlati haszonnal járó tudományos foglalkozás nagy mértékben hozzájárul műveltségünk fejlesztéséhez a társadalomra nézve, az ész itélő, bíráló és megkülönböztető képességének kineveléséhez az egyénre nézve. A kutatónak azonban nem mindig áll módjában, hogy a növényre vonatkozó ismereteket mindjárt ott a termőhelyen megszerezhesse, hanem, hogy célját elérje, a növényt — hacsak félismerettel nem akar távozni — kénytelen haza vinni és vizsgálódásait otthon