Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1911

16 oldalát használjuk, vagyis az ívnek nyílása jobb kezünk felé esik, hogy a kinyitásnál, bármikor történik is az, sohse ügyetlenkedhessünk, hanem a gyűjtemény igazán kezünkhöz álljon. A növények elhelyezésénél ugyanazt kell figyelembe vennünk, amit a mappába való rakásnál láttunk, vagyis az egész növényt el kell helyeznünk az íven és semmiféle részének sem szabad abból kiállania. A növények húsosabb, vastagabb részeit ne helyezzük az ív közepére, hanem inkább a szélére és ha több ívben fordul elő ilyen rész, akkor úgy osszuk el, hogy púpok, vagy csomók ne keletkezzenek, mert ezek könnyen tönkretehetik az alájuk kerülő és kényesebb természetű növényeket. Az egy fajtához tartozó növények íveiből egy teljes csoportot alkotunk, a másik fajtából megint külön egy csoportot, úgy azonban, hogy ha e csoportok nagysága engedi, akkor ezeket közös foglalatba tesszük. A szárított növények elhelyezésére kiválóan jó szolgálatot tesz az egyszerű fehér és enyvetlen nyomdapapír, mert benne, épen a papír puhaságánál fogva a növények igen kényelmesen feküsznek és az egyes ívek szélei az összetevésnél majdnem hermetice záródnak, a mi különösen a rovarokat tartja távol, illetőleg lehetetlenné teszi a rovarok behatolását. A közönséges fehér irópapírnak használatát az előbbivel szemben ajánlja az a körülmény, hogy kiváló simaságánál fogva az ívek kinyitása és kezelése sokkal könnyebb, mint az enyvetlen papírnál. Ha a szárított növényekből nyalábokat (íasciculus) állítunk össze és azokat többször használjuk, arra a tapasztalatra jutunk, hogy a nyitogatásnál az egyes ívekben tartalmazott növények nagyon könnyen kihullanak ; ennek megakadályozására a növényeket vékony papírszalagokkal az ívnek arra az oldalára ragasztjuk, amelyen elhelyezést nyertek. Természetesen magukat a növényeket nem ragasztjuk, hanem a használt ragasztós szalagokkal csak mintegy lefeszítjük, hogy ne mozdulhassanak. A mikor már a növény így le van erősítve, akkor következik a gyűjtésnek utolsó aktusa, t. i. a növény nevének, lelőhelyének, a találás idejének, a gyűjtő nevének és egyéb fontos és esetleg a gyűjtés vagy szárítás közben tapasztalt jelenségnek feljegyzése a jelző cédulára és e cédulának felragasztása az ívnek jobb sarkára azon az oldalon?* a hol a növény elhelyeztetett. Mindez azonban