Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1910

Egy nap az Aldunán. A szabadban végzett tanulmányozgatás, a szemléltetés e legtökéletesebb formája, különösen a földrajz, természetrajz tanításánál értékesíthető és tervszerűen előkészített kirándulások alakjában valósítható meg. Már az iskolai kisegítő szemléltetés is, amelyet eredményes tanítás szempontjából egyetlen tantárgynál sem mellőzhetünk, megeleveníti mindazt, amit a tanuló az előadási órákon hall, vagy olvas, de bármily tökéletes legyen is, sohasem mutatja a való életet és így sokszor zavarólag hat olyan ifjakra, akik élénk megfigyelő tehetségükkel már sokat ellestek a virágos rét, az árnyas erdő ezer és ezer titkaiból. Kirándulások alkalmával a tanuló megszabadul azon szigorú tilalomtól, mely a muzeumban őrzött tárgyakat körülveszi és megfelelő környezetben mindent a való életben lát szemléltetve. Nemcsupán földrajzi vagy természetrajzi szépségeket szemlél ilyenkor, hanem történeti, művészeti és egyéb nevezetességeket is. Látóköre tágul, oly érzéki benyomások birtokába jut, amelyek képzelő tehetségét is megtermékenyítik. Örömmel mondhatjuk, hogy a különböző tanintézetek vezetői évről-évre fokozódó jóakarattal karolják fel a kirándulások ügyét és tervszerűen, sokszor nagy fáradsággal elkészített tanulmányútjaikkal igyekeznek mind jobban megvalósítani a jelzett célt. Bejárják székhelyük közvetlen környékét, az arany kalásszal ékeskedő Alföldet, megmásszák a fenyvesekkel borított Kárpátokat, meglátogatják a természeti kincsekben bővelkedő Erdélyt, a bányavárosokat; tengerre szállnak és évről-évre mind többen keresik fel az Aldunát is, amely sokoldalú ismeretek, tapasztalatok gyűjtésére talán a legalkalmasabb hely. Különben is keresve sem találnánk alkalmasabb pontot szép 1*