Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1910

30 jegyzőkönyv a komáromi szent Benedekrendi főgimnázium dísztermében 1910. dec. 11-én a létesítendő „Szent Benedekrendi főgimnázium diáksegítő egyesülete ügyében tartott alakuló gyűlésről. Jelen voltak a gyűlést összehívó Ghyczy Dénes Komárom vármegyei alispán, Domány János komáromi polgármester s Rózsa Vitái főgimnáziumi igazgató urakon kívül a következők: Adler József, Alapi Gáspár, Biró Gyula, Drelich János, Fried Jenő, Fried Miksa, Galba Károly, Gidró Bonifác, Győrffy Imre, Grész Ödön, Hajagos Andor, Hirány György, Horváth Kristóf, Kádár Győző, Kádár Titusz, Kemény Ede, dr. Kéler Zoltán, Korén József, dr. Lipscher Mór, Matusz György, dr. Mihola Ferenc, Milch Dezső, Milch Hermán, Mórocz Emilián, Mórocz Tamás, dr. Nagy Ferenc, Rózsa István, Sárkány Ferenc, Schurmann Szörény, dr. Schnitzer Ármin, Spitzer Béla, Steiner Miklós, ifj. Sulacsik Lajos, dr. Szepesi Zsigmond, Székelyi Károly, dr. Tihanyi Gál, Tiszay Jenő, Tóth Aladár, Varjú József, dr. Varga Miksa, Vaskó István, dr. Vásárhelyi Domokos, Vaszary Gyula, Vidóczy Asztrik, dr. Weisz Miksa, Zsidek Mihály. Rózsa Vitái főgimnáziumi igazgató lelkes szavakkal nyitja meg a gyűlést. „Szeretni az emberiséget, ez minden nemes szívnek elengedhetetlen feltétele", — mondja Kölcseyvel. A szeretet kapcsolja a magas mennyhez a földet, nélküle rideg, puszta az élet. A jótékonyságban megnyilatkozó szeretet adja meg az embernek az életet, mely a földet paradicsommá teszi, s amelyben a szeretet láncával összefűzött emberiség magát boldognak mondhatja. A legszebb, legboldogítóbb erények egyike a jótékonyság. Mi is lehetne tisztább, teljesebb élvezet, mint enyhíteni a szenvedésen, könyörülni a szerencsétlenségen, segíteni a szűkölködőn? Hivatkozik a szentírásra: „Az Úrnak ad kölcsön, ki szegényeken könyörül". (Péld. könyve 19. 17.); hivatkozik szent Gellértre, kiről életírója megjegyzi: „Nagy gondja volt a szegény tanulók ügyére." Visszapillant a középkori iskolákra, a konviktusok eredetére s azt látja, hogy a szegény tanulók segélyezésének ügye, az ősi idők egyik legszebb hagyománya. Alig van iskola, mely nem fordul a nagy társadalom áldozatra való készségéhez. S tagadhatatlan, hogy a társadalom, a művelődés természetes gyümölcseként intenzívebben karolja fel a szegény tanulók ügyét, mint valaha. Hangoztatja, hogy a komáromi főgimnázium tanulói nagy részben szegény szülők gyermekei, kik tanulmányaik folytatásában anyagi támogatásra, segítségre szorulnak. Ezeknek a segítése volna magasztos hivatása a létesítendő főgimnáziumi diáksegítő egyesületnek. Tudja, hogy Komáromban sokféle egyesület van; de azért bízik abban, hogy a város minden szépet, jót, hasznosat pártoló közönsége nem zárkózik el a nemes, társadalmi szempontból eléggé nem méltányolható jótékonyság gyakorlásától, mely százszorosan fog egykor kamatozni szeretett hazánknak. Szívből üdvözli a megjelenteket, hálás köszönetét fejezi ki a szíves érdeklődésért s egyben kéri az összes jelenlevőket, hogy a főgimnáziumi segítő-egyesület megalakítását nagylelkű pártfogásukkal, szellemi és anyagi támogatásukkal lehetővé tenni szíveskedjenek. Általános helyeslés és zajos éljenzés követte az igazgató lelkes szavait s kimondották a résztvevők, hogy a jelen tanácskozást közgyűlésnek tekintik. Ezután igazgató ideiglenes elnök és jegyző választására szólítja fel a jelenlevőket és mindjárt ajánlja az elnökségre Ghyczy Dénes alispán urat, ki már eddig HTmeleg érdeklődést tanúsított a diáksegítő egyesület ügye iránt, a jegyzőségre pedig Vidczóy Asztrik főgimnáziumi tanárt. A közgyűlés egyhangúlag hozzájárul az indítványhoz.