Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1910

28 mely tisztes életpályát kicsinyelni akarnánk, méltán kérdezhetjük, vájjon a szellemi tehetség a születéshez, vagyonhoz van-e kötve? Avagy nincsenek-e a nép széles rétegében is olyanok, akikből kellő kiképeztetés után a tudomány elsőrangú művelői, az egyháznak és hazának kiválói férfiai válhatnának? A műveltségben előrehaladott nemzetek története számtalan példát szolgáltat arra nézve, hogy írók, tudósok, művészek, államférfiak, hadvezérek, főpapok szegény emberek fiaiból is kerültek ki. Ez a tapasztalat és meggyőződés vezette bizonyára a múltban azon fennkölt gondolkozású egyházi és világi főurakat, akik bőkezű adományokkal segítették az egyes tanintézeteket, akik gazdag ösztöndíj-alapítványokkal szereztek az utókor előtt nevüknek tiszteletet és tették örök hálára méltóvá emiéköket. Amit a mult képes volt egyes, kiváló férfiai által elérni, ugyanaz lehetséges korunkban is egy hatalmas eszköz segítségével; és ez az eszköz: az egyesülés. Ha egyesek nem, sokan egyesült erővel épen nem megvetendő eredményt érhetnek el. Sok-sok fillért összeadva elhárítható az a nem ritkán jelentkező baj, hogy a szellemi képességgel megáldott ifjak tehetségei parlagon maradnak és a haza nagy kárára kellőképen nem érvényesülnek. A komáromi főgimnázium növendékei nagyobbára kevésbbé vagyonos, vagy épen szegénysorsú családok gyermekei. Ezt a körülményt tekintetbe véve, másrészt pedig mélyen érezve a szegény tanulók anyagi támogatásának fontos társadalmi és közművelődési jelentőségét: szükségesnek és hasznosnak tartottam egy segítő-egyesület létesítését, amelynek feladata lenne intézetünk jó magaviseletű, tehetséges és szorgalmas, de szegény tanulóinak könyvekkel, ruhával, esetleg élelmezéssel és lakással való ellátása. Van ugyan főgimnáziumunkban az áldott emlékű Király József, pécsi püspök nagylelkű elhatározásából egy, az országban szinte páratlanul álló, jelentékeny ösztöndíj-alapítvány: de ezen ösztöndíj elnyerése az alapítónak — különben igen tiszteletreméltó és megmásíthatatlan — akarata szerint születési nemességhez van kötve. Sajnos, sokszor érdemetlenek élvezik — hosszabbrövidebb ideig — ezt az eléggé meg nem becsülhető nagy jótéteményt. A körülményeket számbavéve, kezdetben némi aggodalmaim voltak, vájjon társadalmunk, mely annyi mindenféle egyesülettel el van árasztva, hogy fogadja a tervezett egyesület eszméjét? mutat-e kellő hajlandóságot ujabb áldozatra? Jóleső érzéssel rövid idő alatt azt vettem észre, hogy a müveit közönség az eszmétől nemcsak nem idegenkedik, hanem azt nagyon is helyesli és mielőbbi megvalósítását örömmel üdvözölné. Az ügy bővebb megbeszélése végett tehát 1910. november 28-án szükebbkörü értekezletet hívtam össze, amelyen résztvettek: Ghyczy Dénes alispán, Domány János polgármester, Sárkány Feienc rendőrfőkapitány, Galba Károly megyei árvaszéki ügyész, Fried Jenő kereskedő, Hoiváth Kristóf bencés házfőnök» Schurmann Szörény, Horváth Cézár ár., Tihanyi Gál di., Vidóczy Asztrik, Komonczy Gásgár, Mórocz Tamás főgimnáziumi tanárok és az igazgató. Ezen az értekezleten az igazgató előadván a tervezett segítő-egyesület célját, a megjelentek egyértelműen, lelkesen pártolták az ügyet és haladék-