Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1909

45 kedjék, Összességük egészséges nemzedékké olvadjon, mert nagy Széchenyink szerint nincs ennél „mennyekbe ragadóbb tünemény." De hát mit tegyen a család, hogy a veszni indult gyermeket megállítsa, visszaemelje az erkölcsi pusztulás meredek lejtőjéről ? ! Az ifjúság erkölcsi fogyatékosságának nagyobb arányú hangoztatása legelőször is álprófétákat teremtett. E próféták egyike, Lischnewszka Mária, volt spandaui tanítónő, bennünket is megtisztelt látogatásával három évvel ezelőtt, s a terézvárosi kaszinóban fejtegette elveit. Uj dolgokat nem mondott, de azért érdeklődést kelteni tudott maga iránt, mert radikálisabb elveket nő szájából eladdig a főváros mindenhez hozzá edzett közönsége sem hallott. E mellett az utóbbi 10—12 évben, miként Európaszerte, nálunk is egy egészen új irodalmi ág keletkezett, mely gomba-módra termeli a „fölvilágosítás"-hoz címzett műveket. Kevés kivétellel a legtöbb silány, vásári portéka, egy-egy tudós csecsemő gyermekjátéka. Jól mondja Ellen-Key, hogy századunkat bizonyára azért nevezik a gyermekek századának, mert még nem volt kor, melyben annyi nagy gyermek emelt szót, hogy nagy gyerekségeiket a századok kipróbált bölcseségének helyébe állítsák. Ám e tárggyal tovább még csak keztyűs-Kézzel sem foglalkozom. De szükségesnek tartottam érinteni, mert ezek a hamis próféták üres jelszavakkal, csodás ígéretekkel nem egy szülőt csaltak már kelepcéjökbe, aminek természetesen a gyermek fogja majd megadni az árát. Alapjában téves felfogás, mintha azokkal a bizonyos veszedelmekkel szemben az életnek időelőtti teljes ismerete megvédhetné az ifjúságot. A mindentudás fája alatt semmi keresnivalója az ifjúnak. Ezek ellen az indulatok ellen nem az észt, hanem az akaratot kell csatába küldeni s mire azok ébredni kezdenek, már magukkal szem-