Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1909

42 tásában, a lelkiélet működésében, az érzelmek ezer változatában fölismeri azt a mikrokozmost, melynek ura, királya az „én" s amelyet elsősorban a lehetőségig tökéletesíteni legszentebb kötelessége. Itt érti meg igazán a lélek felsőbbségét a test fölött, az akaratnak szabadságát és függetlenségét minden külső és belső kényszertől s ennek következményeképen a felelősséget minden gondolatáért, szaváért, cselekedetéért. Legújabban a művészi oktatás is helyet kapott az iskolában s nem lehet kétségünk benne, hogy ez úton fokozottabb érdeklődést és szeretetet kelthetünk ifjúságunkban a való szép iránt s gyakran meglürösztve lelküket a művészi alkotások remekeinek szemléletében, elemezésében, egyre közelebb emelhetjük őket az örökszép forrásához, Istenhez. Ezekben jeleztem röviden, mint szegődteti az iskola az értelmi nevelés eszközeit is legmagasabb céljának, az erkölcsi nevelésnek szolgálatába. Pótolni akar s pótolni is fog minden mulasztást, amivel a múltért több-kevesebb joggal megvádolják. Amit Schneller dr., kolozsvári egyetemi tanár a londoni kongresszuson mondott, hogy a természettudományi alapon nagyranevelt intellektualizmus nem akar semmit sem tudni a vallásról, az eszmények birodalmában rajzó életről, szinte már nem is a jelennek szól, hanem elitélése a múltnak s óvás a jövőre. Ám az iskola minden erőfeszítése mellett is csak úgy valósíthatja meg ideális céljait, a fejlődő egyénből embert csak úgy nevelhet, ha e munkájában a család is szívvel-lélekkel támogatja. Ha megérti s azonosítja magát az iskola törekvéseivel, ha használja azokat az eszközöket, melyeket az iskola ajánl és szorgalmaz. Mielőtt a kérdésre feleletet adnék, mit vár az iskola a családtól, tán nem lesz érdektelen, ha röviden bemutatom a görög és római nevelés képét, az elsőt az antik vrt-ág nevelési rendszere legjobb magyar ismerőjének,