Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1909

f Fehér Ipoly ár., pannonhalmi főapát 1X42. ápr. II. — 1909. ohf. 27. Intézetünknek nagy halottja van. A lombhullató ősz épen elmúlásról beszélt, midőn a hír szárnyán eljutott hozzánk a szomorú valóság, hogy Fehér Ipoly dr., pannonhalmi főapát, főgimnáziumunk fenntartója befejezte tettekben gazdag földi pályafutását. Ha lever bennünket a halál puszta gondolata is, ha a temető melancholiája megilleti lelkünket az esetben is, ha ismeretleneket födnek be néma és mégis beszédes hantjai, a fájdalom mennyivel fokozottabb mértéke kínozza szívünket, ha a halál jéghideg keze olyant dönt sírba, ki hozzánk közel állt, kit tisztelettel és szeretettel öveztünk. Ilyenkor nemcsak az elmúlás komor gondolata terjeszti ki sötét szárnyát felettünk, hanem érezzük azt is; hogy szegényebbek, elhagyatottabbak lettünk. Mi is árvák lettünk s árvaságunk tudatában fájt a gondolat, hogy elvesztettük Rendünk bölcs vezetőjét, kinek működése mély nyomokat hagyott nemcsak a Rend életében, hanem a magyar művelődés fejlődésében is. Nagy tehetségekkel megáldott, kiváló szellem volt; egész pályafutása, tanári, igazgatói, főigazgatói, főpapi munkássága nagy tudásról, rendkívüli éleslátásról, ritka elemző í*