Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1909

26 hanyag deák az előkészület idején éjjel-nappal kapkod is s a vizsgálaton mégsem tud megfelelni, ez csak a legtermészetesebb bűnhődés, mely a „gyönge ifjút" érheti. S ezeknek az idegeit a tanulás különben sem rontja meg, csak a lelkiismeretöket nyugtalanítja egy kissé az utolsó napok eshetősége. A vizsgálatok, a kötelességszerű munka számonkérése egyébként egyik legjobb előkészítő az életre. Hisz ez csupa vizsgálatból áll. Megvizsgálják s munkája érdemében osztályozzák s léptetik elő a hivatalbeli embert. Megvizsgálják az iparos, a kereskedő munkáját is és pedig maga a nagyközönség, tehát kérlelhetetlen szigorral s munkája szerint tisztelik meg bizalmukkal, megrendelésükkel. Az állások betöltésénél nem a pályázók bizonyítványait nézik, mérik-e össze, hogy a lehető legérdemesebbre essék választásuk? S ugyan mi lenne akkor, ha a közéleti pályák betöltésénél nem kívánnának klasszifikációt ? Veszedelmesen tág tere nyílnék a protekciónak, mely épen azokat zárná el a megélhetéstől, kiknek tanulmányi idejök alatt kifejtett becsületes munkájúk a legnagyobb biztosíték arra, hogy a közért is áldásosán tudnak munkálkodni s megbecsülik majd azt a kenyeret, melyhez több mint évtizedes komoly munkával jutottak. De mindezt nem tekintve, szükséges az osztályozás, a vizsgálat magáért az iskoláért is, mely soha sem feledheti, hogy a gondjaira bízott ifjúnak javáért felelelős s azért nem ámíthaja éveken át, hanem idején tudtul kell adnia a nem iskolába valónak, hogy a tudomány mezején számára sem virág, sem kenyér nem terem, tehát tehetségeihez mért más pályát keressen. Mert ez az egyedül helyes, az iskolát lelkiismeretben kötelező eljárás. Bár átértenék már valahára a szülők, mekkora bűnt bövetnek el gyermekök ellen, aki kitartó szorgalom mellett sem képes a középiskolai követélményeknek megfelelni s mégis odaerőltetik.