Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1909

Vádak a középiskola ellen. Család és iskola a legrégibb időktől féltékenyek egymásra. S ez nagyon is könnyen érthető. Hisz mindkettőnek egy a szerelme tárgya : a gyermek, egy a célja : a fejlődő kis polgár testi és szellemi erejének harmonikus fejlesztésével egészséges, tetőtől-talpig becsületes, boldog embert nevelni a társadalomnak. A nevelés céljának kitűzésében család és iskola között általánosságban meg volt mindig az egyetértés, azonban a célt szolgáló eszközök megválogatásában a a család vajmi sokszor nem szivesen azonosította magát az iskolával. Ennek egyszerű magyarázata pedig az, hogy becsületességről, boldogságról, de még testi erőről is más az egyiknek s más a másiknak fogalma s igy az eszközök kiválasztásában sem lehetnek mindig egyakaraton. Ám a fejlődő gyermek harmonikus nevelésének szükséges voltát a legújabb időkig elismerte s átérezte a család s azért akarva nem akarva elfogadta az iskola nevelő eszközeit abban a helyes meggyőződésben, hogy ez jobban ismeri a rábízott gyermek testi-lelki erejét és szükségleteit, valamint az életet is, melyre nevelni kell, mint a legtöbb család, melynek igen sok esetben egyetlen képesítése a művészetek művészetére, a nevelésre az, hogy — gyermeke van. A legújabb időkben azonban a család és iskola egymáshoz való viszonyának képe megváltozott : eltorzult. Nincs meg többé köztük a gyermekek érdekében kifejtett