Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1908
26 létesítése alkalmával viseltetett, köszönetet mondok Nagyméltóságodnak és a Szent Benedek-rendnek azért a jelentékeny áldozatkészségeért, amelyet a főgimnázium létesítése és fentartása céljából elvállalni kegyes volt. Köszönetet mondok Komáromvármegye közönségének, hogy az építési költségekhez való tetemes hozzájárulással városunk kulturális fejlődését előmozdítani szíves volt. Az áldozatkészségnek ezen nemes versengésében városunk közönsége is elfoglalta az ő méltó helyét, egyhangú lelkesedéssel határozta el a főgimnázium létesítéséhez szükséges — erejét meghaladó áldozat hozatalát abban a biztos tudatban és feltevésben, hogy ezen főiskolánk vezetésére hivatott Szent Benedek-rendnek mindenkori érdemes tanári kara, hazafias magyar nemzeti szellemben, testvéries egyetértésben és a felebaráti szeretetnek folytonos ápolásával fogja ifjúságunkat nevelni és oktatni. Örömünk és lelkesedésünk ünneppé avatta e mai napot, ünnepi díszt öltött városunk külsejében, ünnepi öröm és lelkesedés honol a szivekben, mert úgy érezzük, hogy a kultur-városok sorában mai napon foglaltuk el a bennünket megillető méltó helyet. Örömünket és lelkesedésünket különösen fokozza az, hogy nekünk jutott a megtisztelő szerencse, hogy a díszes ünnepségünk keretében osztatlan mély tisztelettel és ragaszkodásunknak benső melegségével üdvözölhetjük Nagyméltóságodat a hazafias Szent Benedek-rendbe történt belépésének 50. évfordulója alkalmából ; fogadja Nagyméltóságod hálatelt szivünknek legőszintébb szerencsekívánatát és azon óhajtásunkat, hogy a Gondviselés még hosszú éveken keresztül lelki és testi épségben tartsa meg Nagyméltóságodat a rend díszére és hazánk üdvére. Amidőn Nagyméltóságodat mély tisztelettel kérem, hogy városunkat eddigi szives jóindulatában továbbra is megtartani kegyeskedjék, ezen díszes épületünket a város közönsége nevében megkötött szerződésünk értelmében Nagyméltóságodnak ezennel tiszteletteljesen átadom és mély tisztelettel felkérem, hogy főgimnáziumunkat ünnepélyesen megnyitni és felavatni kegyeskedjék, (Lelkes, hosszantartó éljenzés.) J^hér Ipoly főapát átvévén a főgimnázium kulcsait, az ünnepélyes aktust a következő beszéddel tette emlékezetessé :
