Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1907

7 bukását, lia a vallásoktatást elhagynánk, az annyi volna, mint a gyermek lelkének egy részét kidobni, egyéniségét, érzelmi világát megcsorbítani." A lelkes gimnazista tehát ifjúsága teljes erejével, nagy aspirációkkal s önzetlenül iparkodik a vallástan ismereteit elsajátítani, hogy segítségükkel lelkének minden tehetségét tökéletesítse, szivének minden érzelmét nemesítse, s kifejlessze önmagában azt a valláserkölcsi életet, melyet Prohászka, székesfehérvári püspök oly szépen ír le : „El kell kerülni a szívben a dekadenciát : a romlottságot^ a durvát, a póriast, a bizalmatlanságot s' a lemondást, mindent, ami ellen felvilágosult lelkiismeretünk protestál. Aki ezt elkerüli, az erős ! A hitből való élet ily erőt inspirál. A vallás nem póterő, vagyis nem az erő pótléka, hanem a világból emancipálódó erőnek ténye s új erők forrása. Bizalmat s hálát lehel Isten iránt, szeretetre tanít s alázatra. Fölismerjük, hogy mily gyöngék vagyunk, de általa erősekké válunk. Valami szent, diadalmas érzés ömlik el lel künkön, melynek imádkozni öröm és élvezet, könyörgünk, esdünk, de kimondhatatlan bensőséggel meg is nyugszunk, mintha Isten töltene el bennünket. Az Isten eljár lelkűnkhöz s kiönti lelkét ránk ; megígérte s megteszi s ez édes, isteni bensőségben a világ elváltozik színében : más fényben látjuk a virágot, a fát, a felhőt, az élet poros útjait, a szenvedést s a kísértést. Lelkünk szomjas lesz a formára ; magasabb, szebb életformát sürget ; szomjas lesz a szépségre, az erkölcsi tökélyre, ebben ismeri föl s szereti meg a legnagyobb lelket." (Prohászka, Elmélkedések az evangéliumról, 41, b). A humán tantárgyak : történet, nyelvek, irodalom, művészet avval ismertetnek meg, hogyan hatott az emberiség önmagára. Céljuk, mint elnevezésük is mutatja, érzületi hatást kelteni, humanizálni, nemesíteni, amit az által érnek el, hogy az érzések tisztulásának, a gondolkozás nemesedésének folytonos fejlődését feltüntetve, az