Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1907

10 zésére ; ismernie kell ennélfogva a nyelvtan szabályait, tisztában kell lenni a rendesektől eltérő alakokkal, szerkezetekkel, hogy gondolatai kifejezése közben mindig megtalálja a jót és helyeset. Innét van, hogy a gimnázium első három osztályának elméleti anyaga, a magyar nyelvtan. S ha a nyelvtan anyaga, szabályai, fölosztásai gyakran egyhangúaknak s szárazaknak is tűnnek föl, a törekvő gimnázista bizonyára nem üti el a lecke tanulást avval a föliiletes üres, könnyelmű észjárásra valló kijelentéssel s hittel, hogy úgyis tud magyarul. Sok szülő sincs tisztában a nemzeti nyelv tanításának céljával ; legalább arra vall, hogy akárhányszor módfelett csodálkoznak gyermeküknek magyarból kapott elégtelen jegyén. Minden magyar ember tud többé-kevésbbé magyarul ; a tanult ember tudása azonban különbözik a nem tanultétól abban, hogy beszéde öntudatos, vagyis tudja a maga beszédéről, hogy a nyelv szabályai és szelleme szerint helyes s észreveszi mások beszédjében a helytelent és tökéletlent. Az általános műveltséggel vele jár, hogy gondolatainkat s érzelmeinket helyesen ki tudjuk íejezni. A középiskolai tanulók általános műveltségre törekszenek, tehát mindjárt a kezdőfokon segíti őket az iskola az általános műveltség föltételének, sine qua nonjának megszerzésében. De nem elégszik meg az iskola az elméleti szabályok egyszerű közlésével, nagy gondot fordít a gyakorlatra is ; vezeti a haladni vágyó tanulót az írásbeli dolgozatok kapcsán, segíti a gondolatok helyes kifejezésére való készség, ügyesség megszerzésében. A tanuló hibát követ el, a tanár piros tintája fölhívja figyelmét a hibára, a helytelenségre. Aki dolgozatait gondolkodva javítja, az egy-két esztendő alatt óriásit halad. A tanár türelmes vezetésének, a tanuló éber figyelmének, kitartó szorgalmának örvendetes gyümölcse az, hogy a III. osztály végén, a szorosan vett nyelvtani anyag befejeztével a taniTló beszédét és irását öntuda-