Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1906

12 ha megszűnik a tanuló buzgósága, lelkiismeretessége a legszentebb kötelességek teljesítésében, akkor lanyha, könnyelmű lesz csakhamar egyéb kötelességeiben is : megszűnik engedelmes, szerény fiú lenni, szüleinek pa­rancsai alól, csak úgy mint Isten parancsa alól, kivonja magát, ha nincsenek kénye-kedve szerint, ha fáradságot, munkát rónak rá; engedelmeskedni legföllebb akkor en­gedelmeskedik, ha nyers erőszaktól, testi büntetéstől kell tartania. Az igazi vallásosság tehát gyakorlati élet lévén, kell, hogy azt bevezessük családi életünkbe, napiren­dünkbe. A gyermek kicsi korától kezdve hallja otthon s tanulja az iskolában, hogy Istent szeretni kell, hát most otthon alkalmat is kell neki adni szeretetének kifejezé­sére, főleg pedig példát. Verba movent, exempla trahunt, a szavak megindítják ugyan a gyermeket, de a szülői példa fogja csak igazán tettre serkenteni. Napról-napra lássa a gyermek otthonában is az Isten szeretetének és szolgálatának megnyilvánulását: az őszinte vallásosság nyilvánuljon meg tettekben. Az apostol is hangoztatja: ,,A hit, ha cselekedetei nincsenek, holt". „Nem azé, aki beszél, hanem aki tesz, azé a mennyeknek országa. A szó mostoha gyermeke, a tett az édes fia a léleknek. Minden tehetség tettbe vágyik, minden erő a jobbat akarja, s a jobb a — tény. Tetteket sürget a fejlődés, mert meg van az energia a jobb, megvan a tehetség a szebb világra, s ha tehetségeinket kifejlesztjük s erőinket felhasználjuk, sok nehézséget tüntetünk el az Istenisme­ret útjából", mondja korunk bajainak nagy ismerője, Prohászka. Ha nemcsak a gyermeket imádkoztatjuk, ha­nem imádkozik a család is, ha nemcsak a gyermeket küldik templomba, hanem az egyház parancsait tiszte­letben tartva legalább vasár- és ünnepnapokon a szülők is ettdsérik, odamennek, ez által igaz, őszinte tiszte­letet keltenek a szülők gyermekeikben a vallás iránt s

Next

/
Thumbnails
Contents