Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1906

Család és iskola. Isten és a természet egyaránt a szülőket jelöli ki első sorban gyermekeik nevelőjeül. A gyermekek nevelése a szülőknek olyan joga, melyet kétségbevonni nem lehet. Sok jogról le lehet mondani, de erről a szülők nem mondhatnak le, mert ez egyúttal legszentebb kötelességük. A társadalmi viszonyok azonban olyanok, hogy a szülők egymaguk a teljes nevelést nem végezhetik s a nevelésnek egy részét átruházzák az iskolára. A nevelésnek nehéz munkája így megoszlik a szülői ház és az iskola közt, nagyon természetes tehát, hogy e közös munkálkodásnak csak akkor lehet jó eredménye, ha a nevelésnek két tényezője, a család és iskola között úgy a fő elvekben, mint pedig ezeknek részletes, módszeres alkalmazásában a legbensőbb egyetértés uralkodik. Az iskola nem lehet el anélkül, hogy a szülői ház nevelői munkásságában leghathatósabban ne támogatná. Bármilyen nagy legyen bennünk a jóakarat, buzgalom, lelkesedés és munkaszeretet, a szülőknek jóakaró támogatása, segítsége nélkül legföllebb ismeretekkel tölthetjük meg az ifjakat, de jellemes, munkás, az élet viharaival dacoló erőslelkű férfiakká, kik egykor családjukért és hazájukért önzetlenül dolgoznak, küzdenek, csak a szülőknek, mint elsőrangú nevelőknek hathatós közreműködésével tudjuk őket nevelni. Ne gondolja egy szülő sem, hogy midőn 1*