Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1906

32 érthető előadásban óhajtottam rámutatni arra, milyen módon lehet s kell a családnak az iskolával közreműködni, hogy a gyermek nevelésében a lehető legjobb eredményt érjük el. Mindenekelőtt kell, hogy a család vallását a legnagyobb tiszteletben tartsa s vallásos életet éljen ; ezáltal a gyermek szívében mély gyökeret ver Istennek, mint legfőbb tekintélynek tisztelete és szeretete. Szükséges továbbá, hogy a nevelői tényezők, a család és iskola a nevelés főelveiben s lehetőleg a részletkérdésekben is a legteljesebb egyetértésben legyenek. E célból kell, hogy a szülők az iskola nevelői, tanítói eljárása, módszere iránt érdeklődjenek s az iskolai életben is résztvegyenek úgy, hogy az ifjúság ünnepélyein, nyilvános kirándulásain megjelennek. A kölcsönös bizalom a család és iskola közt fejleszti, erősíti a gyermekeknek szüleik és tanáraik iránti tiszteletét és szeretetét. A tanulók tanulmányi előhaladását úgy mozdítja elő a család, hogy gyermekének testi és szellemi tehetségeit okosan mérlegelve bizonyos munkaidőt tűz ki számára s ennek lelkiismeretes fölhasználását szigorúan ellenőrzi, de egyúttal gondoskodik arról, hogy gyermeke főleg a szabadban folyó játékok és testedző gyakorlatok által testileg-szellemileg felüdüljön. Mindez nehéz feladatot ró a szülők vállára, főleg a mai társadalmi viszonyok közt ; de bízom, hogy akiknek az Isten a legjobbat adta, amit adhat : gyermekeket, azok nem riadnak vissza semmi fáradságtól ; ha néha-néha el is csüggednek, egy tekintet a gyermekükre, új munkára serkenti őket, mert szívükben érzik, mit Dupanloup oly szépen fejez ki : „A gyermek az Isten áldása, az égnek záloga ... A gyermek most még gyönge csemete, gyönge növény, de egy napon majd hatalmas, az erény mindennemű gyümölcsével ékeskedő fa lesz, mely kellemes árnyékát messzire veti. Virágbimbó, mely gyönyörű kifejlődést igér; ha már első idejében oly szép, milyen lesz majdan, ha minden bájjal