Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1906
22 vállaikról a terhet, hanem nógassuk, biztatgassuk, lelkesítsük őket. „Munkára született az ember, miként a madár a repülésre." Segíts magadon s megsegít az Isten, tartja a közmondás is; urai vagyunk ugyan a földnek, de uraságunkat csak folytonos munkával, fáradozással bírjuk fönntartani. A szülők hívják föl a gyermek figyelmét a saját maguk példájára is: az atya hivatalában vagy műhelyében dolgozik fáradhatatlanul, az édes anya a háznak ezer teendőit végzi s folyik a munka nap-nap után szakadatlanul. A kiskorúak sincsenek fölmentve a munka törvénye alól ! Lám, aki nem lép tanulói pályára, azt mesterségre vagy más munkára fogják s dolgozik ugyanazon korban sokkal hosszabb ideig s testileg fárasztóbb munkát. Munkával küzdi fel magát az ember a társadalom hasznos tagjává ; a munka edzi a testet, nemesíti a lelket. A tanuló hivatásos munkája az ő tanulmányai, melyekről már Cicero mondta : „Studia adulescentiam alunt." A lelkesedés ébrentartására és fokozására szükséges, hogy a szülők érdeklődjenek a fiú tanulmányai iránt s megelégedésöket fejezzék ki, mikor a fiú derekas munkát végzett. A gyermeket ez boldoggá teszi, lelkét nemes törekvés szállja meg s jó kedvvel végzi kötelességeit. Ha a tanulóban sikerült lelkesedést, szeretetet fölkelteni pályája iránt, akkor minden tekintetben jó tanácscsal, kellő felügyelettel segítségére kell lenni, hogy pályája kötelességeit lehetőleg könnyen és biztosan teljesíthesse. Nem elégséges ugyanis a lelkes, ifjúi, cselekedni vágyó akarat, mert az mindenekelőtt tapasztalatlan ; azért kell, hogy a szülők és tanárok esze és tapasztalata vezesse, segítse és szabályozza az ifjúi akaratot. Mindenekelőtt utmutatást kell a tanulónak adni, hogy egészségének"^ tehetségének megfelelő napirendet készítsen, de egyúttal ügyelni arra, hogy ezen napirendet pontosan