Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1906

16 nem áll úgy módjában az egyesek természetéhez alkalmazkodni s aszerint bánni velők, sokszor az egyöntetű eljárás miatt, melyet a közös nevelés megkíván, sem teheti ezt; hozzájárul ehhez még, hogy a tanár tulajdonképen az, ki a tanuló munkásságát ellenőrzi és számon kéri tőle. Mindezen oknál fogva kevés deák van, ki magától, vagy tanárainak felvilágosítására mégis átlátná, hogy mennyi tisztelettel és szeretettel tartozik nekik s hogy ami nehezet kívánnak tőle, az is csak az ő jávára válik. A tanulók rendesen csak később látják ezt át, sokszor bizony csak olyankor, mikor már késő. A tanárok tekintélyének emelésére, az irántuk való tisztelet és szeretet, ragaszkodás és bizalom fokozására épen azért magoknál a tanároknál sokkal többet tehetnek a szülők. Mindenekelőtt kell, hogy gyermekeik nevelésében a tanárokat egyenrangú tényezőknek tekintsék s ezt gyermekük előtt minden körülmények közt, minden alkalommal kifejezésre is juttassák. A tanulók nevelésében a szülők és tanárok közt olyan viszonynak kell lenni, mint a családban a szülők közt. A családban az édes anya neveli leginkább a gyermekeket az ő szerető szívével, az atya, kit sokszor hivatalos teendői is távol tartanak a családtól, értelmével kormányoz és ellenőriz; az egyik szülőnek támogatni kell a másikat, mert ha a szülők egymással folytonos ellenkezésben vannak, ha ellenkező parancsokkal, kívánságokkal egymásnak tekintélyét lerontják, annak kárát leginkább a gyermek érzi. Ép azért tartozik a szülői ház és az iskola is egymást támogatni, kölcsönös egyetértésben lenni, mert ha az az egyik lerontja, mit a másik épít, a tanuló a vesztes, ki így lassankint mindkét nevelői tényezőt kezdi nem becsülni s a maga könnyelmű természete szerint vesztébe rohan. ~Az iskolák évvégi jelentéseiben csakúgy, mint a tanügyi lapokban általános a panasz, hogy az iskola