Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1905

17 (116.), ymadsagot (117., 119., 126., 131., 133.), mentsege (119.), mewuetsegere (125.); az igeragozásban is sokszor elemei szerint írja a szavakat, pl. monc/f/auala (119.), turtyauala 15., 17., 119.), monr///ad (15., 83.), arftok (82.), adrtyad (161.), atftakuala (129., 130.), enczelketfíenek (124.) stb., sőt oly helyen is keresi a szó elemeit, ahol ma már kiejtés szerint írunk, pl. arftol foguan (83.), vagy nincs is helye az elemzésnek s tudálékoskodásnsk tarthatjuk, pl. fogyar/A-ozasert (103., 104.. íme tehát már az Ehrenfeld-kódexben elég gyakori a szóelemzés szerint való írás, még pedig leginkább oly helyzetekben, melyekben ma is a szóelemzést követjük. Ugyanily irányban tovább is kisérhetjük a kódexek helyesírását. A Bécsi és Münclieni-kódex írása is legnagyobb részben a kiejtést követi, de itt is megtaláljuk a szóelemzést is, mintha csak ellenőrizni akarná a magyar írás egyoldalú fejlődését. Az -at végű neveket a 3. személyi birtokjellel kapcsolva rendesen a kiejtés szerint írja, pl. zarandoklaffanak (Bécsi-k. 3.), akaraffanac (59.). zolgalafTaban (64.), paranLolaffa (49., 67.), magarazaH'at (119., 122.), naioskodaffoc (120.), allaffa (122.), magzaffokát (129.) stb. Az igék különböző alakjait is a kiejtés szerint írja, pl. meghalad (Bécsi-k. 4.), tue (4.), akaran^a, alog, (akarandja, aludj, 7.), iuggam (tudjam,) megmom/ad (megmondjad 8.), yma^r/akuala (17.), megerLetec (83.), meg'a//í/a (35.), monr/anak (49.), meg'tarfauala (53.), neueker/r/ec (56.), noitanga, yma^atoc (58.), eng'eggen (59.) ebe//endő (olv. ebédlendő 60.), tarLa, iivölLön, monyon, orizke^/r/el, hag (62.) btinhöftünc (100.), wa/7'uc (Münch. 18.), rnüvelker/r/etec (19.) örö/7'etec es vig'aggatoc (20.), had meg (21.), paraznalko^al, eske^el, har, (olv. hatsz), tama#//atoc (22.) stb. Egyéb esetekben nem jelölik a mássalhangzók hasonulását, hanem elemek szerint írják a szavakat. A -sëg képző még itt is szóelemzés szerint van írva, pl. zabadságommal (Bécsi-k. 2