Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1905

16 bői vett példákon látni, milyen volt helyesírásunk a kódexek korában. A Tüzetes magyar nyelvtan a kódexek helyesírásáról (208. 1.) csaknem korlátozás nélkül állítja, hogy a kódexek helyesírása a kiejtést követte s a beszélt nyelvet lehetőleg híven igyekezett feltüntetni, már amennyire a hiányos betűsorral képesek voltak erre. Azonban ha nemcsak a mai íráshoz hozzászokott szemnek feltűnőbb kiejtés szerinti szavakat jegyezzük meg, hanem gondosabb figyelemre méltatjuk a szóelemzés szabályai szerint írt szavakat is, akkor azt látjuk, hogy bizony elég kifejlett szóelemző hajlammal bírtak a kódexek írói. Igaz ugyan, hogy általánosabban uralkodik a kiejtés elve, de szembetűnő a szóelemzés, ~ néha oly esetekben is, amidőn az jóformán tűlhajtás számba mehet. A legelső magyar könyvnek, az Ehrenfelcl-kódex-nek helyesírása épűgy, mint a megelőző nyelvemlékeké, általában véve a kiejtés szerint halad. Néhány példát felsorolok, ahol a mai írástól eltérőleg a kiejtés szerint ír : pispeksegherre (6., 19.) meA-Aymleni (3.) azokban (11.) mon^/ad (11., 16., 19., 93., 118., 129. stb. más személyekben és számban), mongya/ hogy (15.) erewmesben (82., 83.), zegyenke////el (91.), aftauala (145.), baraft//at (93.), rar///on (olv. rágjon, 93.), ba???/a (oh

7, bánja 97.), hattauala (98.), bankosatok (99.), haznalatyara (99.), sephewt (olv. sebhedt, 101., 104.), fogasak (105.), tugyaá (124.), kivanatyara (131.), el feletfenekuala, yelenfy/uk (134.), gondolatat, kivanafr/at, akara%ara (135.), lewlhec^ (141.), menekeMetykuala (146.), arcz (árts, 148.), sere* (sértsz, 152.), \o.ez (látsz, 154.), syrarz (157.), yarikuala (160.). De azért nemcsak a kiejtés volt vezető elve e kódex írójának, hanem egyszersmint a szó elemei szerint való írás is. A -ség képző még mindig megtartja alakjat, pl. sentseges (1., 12.), zentseg (126., 127., 133.), vymadsagot (6., 14., 15.), tehetsegem (100.), setettseg