Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1905

62 Rendtársai a jó testvért s buzgó papot gyászolják őbenne, aki minden körülmények közt ki tudta mutatni, hogy magyar bencés s a magyar szív szeretetével csüng rendjén és rendtársain. Egy magyar benediktinus szeretetével csüngött tanítványain is, akik félve tisztelték őt, mint olyan tanárt, aki nem nézi el a hibákat és rendetlenségeket, de tisztelve szerették is őt, mint olyan tanárt, aki az igazság szigorú mérlegelése mellett sohasem feledkezett meg a méltányosságról, az irgalmazó jóságról. Tanítványaitól megkívánta az előírt anyagot, de meg is tanította őket arra, amit megkívánt. Szorgalmasan készült ő maga is előadásaira, szorgalomhoz szoktatta tanítványait is. S ezek meg is tették szeretett tanáruk kedvét s osztálya mindig buzgó törekvéssel mutatta meg hozzá való ragaszkodását. Tíz és fél évet töltött a tanári pályán s ahol csak működött (Pápán 2 évig, Esztergomban 5 évig, Komáromban 3 V

2 évig), mindenütt tisztelet és szeretet vette körül szülők és tanítványok részéről egyaránt. Csak pár éve helyeztetett Komáromba s e pár év elég volt arra, hogy Komárom társadalma szívesen kebelébe fogadja a művelt, egyenes jellemű férfiút. Szívesen fogadták mindenütt, mert hamar felismerték nem mindennapi tehetségét s széleskörű olvasottságát. Talán az is volt oka korai elhunytának, hogy az iskolát kivéve szabad idejének nagy részét íróasztala mellett töltötte. Ennek a folytonos munkálkodásnak, kutatásnak eredménye több tartalmas irodalomtörténeti értekezése Kulcsár-ról, Deák Ferenc-ről, Péczely-ről, Tóth Lőrinc-ről. Számos értékes cikke jelent meg a helybeli lapokban, különösen a Komáromi Újság-ban. Nagy tudásának s kiváló szónoki képességének igen szép jelét adta a nagy közönség előtt 1904. október havában, mikor a Komárom Vármegyei és Városi Muzeum-Egyesület felkérésére