Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1905

35 szóli%a, indula%át, mingykvi, vagy fogatta, cselekette, elragatta, megvágok, je^i, bizcmíalan, hat/iák, féníik stb., de nem hiányoznak példák az elemzés szerinti írásra sem : tsalárdfság, másocfozor, harmaffeor, negyezer stb. A második nevezetes törekvés a szóelemző írásnak nagyobb mértékben való meghonosítására Misztótfalusi Kis Miklósnak „Ratiocinaiio de Orthographia" cimű munkájában nyert kifejezést. O, a mesterember tudós nemcsak a szedést, betűmetszést s betüöntést tanulja meg oly mértékben, hogy egész Európában megismerik nevét, hanem munkás hazafiságától lelkesítve, a magyar helyesírás megjavítására dolgozatot is ír, melyben ép oly nemes tűzzel, mint Geleji, de nagyobb mérséklettel adja elő szabályait. Zsinórmértéke az „omne nimium nocet" (a túlzás mindig árt), s azért a szóelemzésben nem is megy annyira vissza, mint Geleji, hanem tért hagy az euphoniának, jóhangzásnak : „A jóhangzást vettük alapul az ilyenekben : ba&&al, vacWal, . . . nem volna helyes így írni vagy így kiejteni : ba&&al, varival, rentfrel stb. (Corp. Gramm. 608. 1.) A későbbieknél is „lapis offensionis"-ként szereplő j-vel való írást hosszas megokolás kíséretében ezen szavakkal állítja fel szabálynak : Az igék végzetében és birtokos személyjelekben cl gy, ly, ny, ty betűk helyébe a j-t írjuk, pl. látja, mondja, akaratja (Jiquidis illis: gy, ly, ny, ty substituimus literam j in terminationibus verborum et Suffixis Possessivis, ut mondja, latja, akaratja etc.). Felsorolja ezután a tőhangokat, hogy melyek után -ja, -je, a suffixum s melyek után -a, -e. Szentesítéskép hozzá teszi : „Si quis dicat, talem scriptionem a pronunciatione dissentire, adeoque repudiandam : ego et Antecendens et Consequens negabo." (Ha valaki azt állítja, hogy ez az írásmód eltér a kiejtéstől, ép azért elvetendő, én az előzményt is, a következményt is tagadom.) Megokolván mindkét tagadását következményül azt állítja oda, hogy 3*