Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1905

31 tését akarta volna ezzel követni, hanem csak következetes akart maradni önmagához és elvéhez, hisz még az igéknél is ragaszkodik, amint láttuk a v-hez, meg a -vá, -vé-nél is: magyarrá stb. Ugyanitt tiltakozik a -tül írás ellen s e ragot -tói, -tol alakban fogadja el. Egy kissé eltér e merev állásponttól a 19. szabályban, ahol a vedd, tedd, vidd-féle felszólítok írásában nem megy vissza a v tőig, hanem csak a vegyed, tegyed, vigyed alakokig, s ezekből syncope útján származott rövidülés szerint igy kell írni ezeket : vegyd, tegyd, vigyd. Helyesebb a 20. szabály, melyben a facultást „a'vagy tehetséget jegyző verbumok" (ható igék) összevont alakját így íratja : várhatd, ehetd stb. „a derivatumokban pedig (a származékszavakban) a primitivumoknak (alapszónak) betűiket szükségesen meg kell tartani az írásban (21. observatio) pl. ha/hatatlan ab halok, de halhatatlan ab hallok" stb. A névelő és mutató névmás 2 hangjával is úgy bánik el, mint a -vei rag v-jével, de csak elvben, vagyis ezt sem szabad kiejtés szerint írni : abban, ebben, amabban, emebben, mert a themdja nem ab-, hanem az, ez: de annyit megenged, hogy a z-t elidáljuk, kihagyjuk s helyette apostrophet, hiányjelet írjunk: a'ban, e'ben; a névelőt sem szabad szerinte igy írnunk a föld, vagy a ff öld (v. ö. Dévai 27. 1.) hanem a' föld, a tenger írandó. E szabályt már úgy tekinthetjük, mint a kiejtés miatt tett engedményt. Hasonlókép a „pronuntiatiohoz képest" megengedi az eggy-nek írását, megkívánja a melly-féle írást s még az attyok, báttyok vagy atytyok, bátytyok alakú teljesen kiejtést követő írásmódot is s ezzel az annyira sürgetett j-é

s írást, a szóknak „eredetiket, gyükeriket" ő maga támadta meg, ki előszavában nem kevés önérzettel hangoztatta, hogy a „dolgoknak nemcsak kérgét kocogtatta, hanem bélükre is behatott."