Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1904

38 bűnügyekben, akár a nemzeti érdekek védelmére emelt szót a képviselőházban. A szív húrjait hozta rezgésbe, ha valamelyik elhúnyt akadémikust elbúcsúztatta. Több elhúnyt tagról ő emlékezett meg az üléseken (Péchy Imre, Zádor György, Nagy Pál, Sina Simon br., Berta Sándor, Fogarassy János, Zlinszky Imre, Zsivora György, Zsoldos Ignác). Utolsó emlékbeszédét Horváth Balázsról írta, ki egykor minisztere s mindig benső barátja volt, de ezt gyöngélkedése miatt személyesen már nem olvashatta föl a nyolcvanöt éves aggastyán. Emlékbeszédeiben mindig megnyilatkozik az érző költői lélek s jogtudós éles elméje. Amellett, hogy mindig költőileg emelkedett, egyik-másikban oly mélyen hatol bele a jogélet vizsgálatába, hogy valóságos kútfői értékű monográfiává szélesedik. * * * Hosszú élettel áldotta meg az Isten, de ő ezt a tőkét nem pazarolta el, hanem gondos sáfárként kamatoztatta. Mint költő, publicista és jogtudós hetven évig forgatta az írótollat a szép, jó és igaz szolgálatában. Három nagy korszakot élt át. Ott küzdött ifjúi erővel és tüzes lelkesedéssel a nemzeti kifejlődés korszakában, a férfiú komolyságával munkálkodott a nagy alkotmányos küzdelemben, végre tevékeny részt vett az alkotmányos időszak békés munkásságában. Nagy tudását csak szívének jósága multa felül. Bárki fordúlt hozzá ügyes-bajos dolgában, nem távozott tőle vigasztalatlanúl. Amint ő szeretett mindenkit, őt is szerette mindenki. Aminő kegyelettel és tisztelettel viselkedett ő ifjúkorában az idősebbek iránt (Fáy, Vörösmarty, Czuczor, Bajza, Toldy), époly szeretettel és tisztelettel vetts, őt körűi öreg korában a fiatalabb nemzedék. A nagy munkásságért, melyet kifejtett, élte végén nyugalmas éveket engedett neki a sors; ezt az időt Aurél fia csa-