Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1904

24 A gyűjtemény mindössze ötvenöt rövidebb-hosszabb költeményt tartalmaz, de ez aránylag csekély számból is látjuk, hogy fogékony volt a benyomások iránt, minden szép és nemes iránt, de nem volt meg benne kellő mértékben a szükséges költői érzék. Gyakran van gondolata, költői érzelem él lelkében, de nem találja meg az alkalmas kifejezést, azért aztán terjengőssé lesz, stílusa ellapúi. Az érzelmek köre, melyből költeményei tárgyát meríti, nem valami tág. Legfőbb tárgy, mely gyakran megihleti lelkét, a haza. Bár szorosan vett hazafias költeményt nem találunk gyűjteményében, de azért az érzelemre, mint mozgató erőre, lépten-nyomon rábukkanunk. Fájó szívvel gondol hazájára, midőn a vén tölgyet látja, melynek belsejét féreg pusztítja, s kéri Istent hogy azért óvja meg e hazát Ah, hazám bár bűnre bűnt tetézve, Kíméld sors nagy Istene ! (Vándordalok XV.; Megérdemli e nemzet az áldást, mert bár sok bűne van, de vannak Hű gyermekei, S szívvért ontanának Érette ki. (Vándordalok III.; Helyenkínt mély, hazafias fájdalomnak ád kifejezést, hogy korcs, gyáva nép foglalta el a sasfiak helyét (Vándordalok XII.), hogy „századoktól alszik a hon s álma — sírja lett" (Lantos és kedvese), pedig a haza elveszítése üti a legmélyebb sebet : Egy kínt érez a halandó, Mely korral nő s nem mulandó S — honja veszte ez. Majd harag kel szívében, hogy a népszabadság dala nem cseng a pór ajkain. Azt óhajtaná, hogy hangja berúgja az egész hazát s nagyra, szépre oktassa az elkorcsosúlt népet. Bár oly visszhangot keltene szózata,