Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1903

8 szabadítására irányuló s más egyéb vitákban. Az egész országgyűlés elismerte az ifjú zalai követ szellemi fensőbbségét, a legnagyobb rész meghajolt bölcsesége és tudása előtt, minek következtében a rendek között bizonyos egység és szervezettség kezdett létrejönni, melynek hiányából eleddig csak a nemzeti ügy ellenségei húztak hasznot. Az 1839/40-diki országgyűlésen Deák már úgy jelent meg, mint a szabadelvű ellenzéknek az egész országtól elismert vezére. Ekkor fejtette ki legfáradhatatlanabb és legizgalmasabb tevékenységét, úgy hogy Széchenyi méltán mondhatta róla : „Félre minden irigységgel, hazámfiai, adjuk neki az elsőséget." Az ő kitartása öntött lelket a már-már csüggedni kezdő ellenzékbe ; az ő szava szerezte meg édes honi nyelvünknek a megillető jogot ; ő szólalt föl ellenmondást nem tűrő bizonyítással a szólásszabadság érdekében, minek az lett az eredménye, hogy megszüntették a hűtlenségi pereket, s a szabadszólás áldozatai, köztük Kossuth Lajos, kik már évek óta börtönben sinlődtek, visszanyerték szabadságukat. Hogy minő hatása volt az ő vezéri működésének, legvilágosabban mutatja a következő, 1843/44-diki országgyűlés, mely eredményeiben, nagyrészt az ő távolléte miatt, messze mögötte maradt az előzőknek. Mily érezhető volt Deák bölcs és mérséklő befolyásának hiánya az alsóház zavaros pártküzdelmei között ! A kortesektől felbujtott, a „nem adózunk" elvét valló nemesség a választáskor véres harcot vivott a haladó párt embereivel. Deák, bár barátai és hivei kérve kérték, bár egyesek keserű szemrehányásokat tettek neki, a haza iránt hűtlennek, vármegyéje iránt hálátlannak nevezték, mégsem fogadta el a választást, mert tiszta jelleme visszaborzadt a vérrel bemocskolt megbízólevéltől. Őszintén meg volt győződve, hogy jobban szolgálja hazáját, ha lelkiismerete szavát követi, mint barátainak és pártfeleinek ki-