Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1902

35 Nyelvünk jelen és mult állapotának földerítése is foglalkoztatta Kultsárt. 1807-ben pályadíjat tűzött ki oly munkára, melynek a magyar nyelvjárásokat kellett volna ismertetni, de eredménytelenül. Két év múlva újra kitűzte a díjat a magyar nyelvnek történetét tárgyaló munkára, de a pályázat ugy ekkor, mint 1811 ben meddő maradt. 0 ismertette először a nevéről elnevezett KultsárCodexet (Hasznos Mulatságok, 1817. évf. I. félév 1. és 2. szám.) Kultsár nem csak pályadíjak kitűzésével iparkodott hatni irodalmunk fejlesztésére, hanem avval is, hogy több művet saját költségén adott ki. Ilyenek a következő munkák: Róth József, Nemzetek és nemzeti viseletek esmérete (1804.), Teleki László gróf Buzgó esdeklései a magyar nyelv előmozdításáról (1806 ), Pánczél Pál, A magyar nyelv állapotjáról (1806.), Kis János, A magyar nyelv állapotjáról (1806.), Baróti Szabó Dávid, Vergilius Eneissének II. darabja (1813.), Beregszászi Nagy Pál, Dissertatio philologica de vocabulorum derivatione ac formatione in lingna magyarica (1815), Vályi Nagy Ferenc, Bion és Moschus Idillioma (1817.), U Tóth László Görög versei magyar tolmácsolással (1818 )*) stb. Kultsár buzdítására irta Horváth István a magyar nemzet legrégibb történeteiből hires Rajzolatait, melyekben a nagyhírű történettudós fantaziája a legszabadabban nyilatkozik. Ezeket Kultsár saját költségén kinyomatta és 1825-ben ívenkint küldötte szét a Hazai és külföldi Tudósítások olvasóinak. Az irókat nem pusztán buzdította, hanem tanácscsal, ajánlással, sőt pénzzel is segítette. Ha valakinek érdekében valamit el akart érni, nem sajnálta a fáradságot. Sokszor még azt sem várta meg, hogy kérjék az ő közbenjárását, kérés nélkül fordult a tehetősebb és magasabb állású egyénekhez, hogy pártfogásukat vagy anyagi se1) Szmnyei J., Magyar irók. VII. 429. 1. 8*